Löwenberger Patrik különös, sokféle technikával ábrázolt állatfiguráinak festményeivel kezdődött el az őszi szezon a Bánhidai Alkotó Ház Galériájában. A Képzőművészeti Egyetem utolsó éves hallgatójának munkáit Ölveczky Gábor grafikusművész ajánlotta a szép számmal megjelent látogatók figyelmébe.
Ha belépünk a galéria kiállítóhelyként is funkciónáló előterébe, a jobb oldali falon szándékos szertelenséggel összerendezett, kisméretű vázlatokat, festményeket találunk. Az akvarellel, színes ceruzával, filccel, kollázzsal készült papíralapú művek javarésze egy normandiai ösztöndíj hozadéka. Nem kell hozzá nagy figyelem, hogy észleljük, de még inkább érezzük, az alkotások egy feszült alkotói állapot röntgenleletei. A környezetről, a természetről tudósító alkotói „belső szem“ látványainak izgatott, kusza vonalaiból összefogott, harmóniát és disszonanciát sugárzó tájképek többségét a normandiai eső és a covidjárvány bezártsága inspirálta. Löwenberger Patrik ösztöndíjának ideje alatt Franciaországban is tombolt a vírus, így nagy valószínűséggel a vesztegzár is hozzájárult a légbuborékként működő alkotói műhely megszületéséhez. A kényszerű körülmények hatására feltételezhetően felerősödött, szerintem a művészre egyébként is jellemző „befeléfigyelés“, ami a hiteles alkotáshoz nélkülözhetetlen képesség, melynek hatása a galéria belső terében kihelyezett művekben is manifesztálódott. De még egy pillanatra maradjunk az előtérben, melynek fő falán a Japánból eredeztethető, buddhista négy majomra utaló, reflektáló Majomkiállítás I-IV. kapott helyett. Érzésem szerint a színes ceruzával papírra rajzolt, színezett karakteres művek metafizikai üzenete ironikusan megkérdőjelezi a kiinduló pontként értelmezett eredetit, és inkább rokon az ismert indiai misztikus, spiritualista Radzsnís értelmezésével: „ ne hallgass az igazságra, mert az csak megzavarja a megnyugtató hazugságot”; „ne nézz az igazságra, különben az istened halott lesz és eltűnik a mennyországod és a poklod is”; „ ne mondj igazat, különben elutasít, megmérgez, megkínoz a tudatlan emberek tömege. Elítéltetsz, ne beszélj igazat!”; „ Tartsd a vágyaidat, az élvezeteidet rejtve. Ne engedd senkinek hogy tudja, hogy egy vidám, szerencsés, elragadtatott ember vagy, mert tönkre fogják tenni az életedet. Ez veszélyes!”
A belső nagyobb tér értelemszerűen a nagyobb méretű műveknek adott helyet, de a belépés pillanatában a színek áradása az, ami lenyűgözi a látogatót. Aki szinte azt várja, hogy ez „sokszínűség“ kitóduljon az ajtón és „színezze be“ a Bánhidai Alkotó Ház kánikulától kiégett füves udvarát, és aki azt sem bánná, ha feltartózhatatlanul szétfutna az egész városban a színek forradalma. De egyelőre beéri képzeletének vetítővásznán megjelenő, a rendezői jobbon látható olajjal, pasztellel papírra vitt, változtatható, nyolc elemből összerakott A sáska táncával. Mintha mikroszkóp alatt szemlélnénk az óriásira felnagyított rovarokat, amelyeket imádkozó sáskaként, vagy ájtatos manóként ismerünk a természettudományos lexikonokból. És ha azt is tudjuk róluk, hogy a nász után a nőstény felfalja a hímet, akkor hosszabban elmélázhatunk a képek előtt a szerelem, a férfi és nő kapcsolatának mibenlétéről. A fő falon a Kéknyelvű oroszlán olajpasztellel, szénnel a papíron, szimbolikája értelmezésemben egyfajta bezártság elleni lázadás, lehet a covid miatti karantén elviselésének művészi kivetülése, de természetesen adott a tágasabb horizont is a mű festészeti és művészeti „mezőben“ való elhelyezésére. Mindenképpen beszélnünk kell arról, hogy az oroszlán kedvelt címerállata a heraldikának, emiatt Normandia címerében sem véletlenül szerepel, ahogy például a Habsburgoknál is megtaláljuk, általában mindenütt „kék nyelvvel“. A Nagy trófeák olajjal vászonra festett egymás mellé kihelyezett képei feltételezik a művek párhuzamosságát, a kiterített oroszlánbőrök „sima“ és „pixeles“ változatai az alapüzenetet meghaladóan az egyfajta „időjátékot“ is. Kitérőként, ha jól emlékszem, itthon az állatbőrök művészi produktumként való megjelenését feLugossy László munkásságához köthetjük. Löwenberger Patrik az Új trófea című munkáját a mindig kéznél lévő színes ceruzákkal neonpapíron prezentálta a rá jellemző figyelemmel és alapossággal, amely mögött nem nehéz felfedezni a lélek apró vagy mélyebb nyomokat hagyó rezdüléseit. Ennek az alkotásnak szomszédságában van a vegyes technikával készült Farkasember, mancsában egy meztelen nőt szorongat, hogy értelmezési tartományunk az iróniától: „megmenti“, egészen a mélylélektanig: „felfalja“ terjedjen. A fő fallal szemben kapott helyett a Lángoló fekete macska, a művész olajjal, filctollal, pasztellel, ceruzával vitte a papírra, a tárlat egyik legfontosabb munkájaként tekinthetünk rá. Erre az érzésünkre csak ráerősíthetnek az égő hátú állat hátterében futó divatos nevető, közömbös, dühös, stb. e-moi-jelek, amelyek tanulmányozása nem sok biztatót ígér az emberiség állapotát illetően. A kiállítás viszont igen, hiszen vannak olyan fiatal művészek, mint Löwenberger Patrik, akik a világra nyitott, érzékeny, tehetséggel megalkotott műveket hoznak létre, akár jobbulásunkra is, csak legyen szemünk és szívünk hozzá.
Kakuk Tamás
Löwenberger Patrik (Veszprém, 1996) a Képzőművészeti Egyetem hallgatója, művészeti ösztöndíjas volt a franciaországi Caenben és Cherbourgban. Egyéni és csoportos kiállításai voltak többek között Pápán, Ajkán, Egerben, Tiszakécskén, Balatonfüreden, Keszthelyen. Nyári művésztelepek résztvevője, a keszthelyi Helikon Gold Award és az Ajkai Tárlat díjazottja.
