A folyóirat olvasóinak már nem meglepetés, hogy tematikus blokkok adják meg az Új Forrás karakterét. Korábbról emlékezhetünk az igényes Hamvas Béla-számra, a „magyar indiánok“ történetének rétegeit bemutató periodikára, de említhetjük a tragikus sorsú Farkas István festőművész életére fókuszáló hommage művek válogatását is. A mostani áprilisi számban a zen kapta a főszerepet, melynek megközelítésére Hamvas Béla gondolatait választjuk: „A zen nem vallás. Sem külön üdv-tanítása, sem dogmatikája, sem eszkatológiája nincs, és szentkönyvre sem nagyon hivatkozik. A zen nem filozófiai iskola, mert nem teória, sőt a súly éppen az életrendre esik. A zen nem szekta, vagyis nem leszűkült vallás, mert amit tanít az éppen a minél tágasabb és minél szabadabb.”
Ezt a szellemiséget érezhetjük Dukay Barnabás, az elismert kortárs zeneszerző haikuiban, melyeket kéziratos másolatban közöl a lap, ezek közül az egyik: virágzó faág/ vörös alkonyi fényben/ futótűz világ. A folyóiratból „Ismeretlen japán költő“-ként megismert szerző egy híd öt „fotólátképéről“ osztotta meg gondolatait, hogy aztán Sári László író, tibetológus kisesszéjében, a Keleti levelek-ben elmélyedhessünk a japán versek világában és megismerhessük annak vándorló költőit. Például Bashó-t (1644-1694), aki Kosztolányi szerint (is) ennek a műfajnak, a haikunak egyik legkiválóbbja, fordításában a Harang így hangzik: A templomi harang bronzán libegve/ alszik/ egy csöppnyi lepke. Ezt az írást egy elmélyült fordítás és kommentár-sorozat követi Villányi G. András-tól, amely a Basó-i költészetet helyezi el a természet és vallás viszonyrendszerében: Egy sóhajtásnyit/ szirmok felett időz a/ holdvilágos est. A walesi költő, Ken Jones (1930-2015) 12 haiku-ja (Szilágyi Mihály fordításában) zárja a blokkot, egy a tizenkettőből: Téli búskomorság lakja/ az őszi eső verte/ nyárilakot.
Érzésünk szerint az április lapszám fontos írása Győrffy Ákos kisesszéje Mészöly Miklós-ról, az Átfénylik rajtuk, hogy miért éppen róla, azt is megtudjuk a szerzőtől: „Amikor először olvastam Mészölyt, azonnal a hatása alá kerültem.“ Hogy miért? „Mészöly mondataiban mindig benne van az ‚egész‘, akármit jelentsen ez. Mert tényleg nagyon nehéz lenne megfogalmazni, hogy mi is az egész.“ A folytatásban Villányi G. András, Ughy Szabina, Villányi László versei kaptak helyet az UFo-ban, de Galántai Zoltán, Ferdinándy György prózáit is olvashatjuk. Rőhrig Eszter Villányi László mindenek előtt című kötetéről, Papp Máté Villányi G. András Tükröződések-éről, Makáry Sebestyén Győrffy Ákos A távolodásban-járól közölt kritikát a lapban. Nyerges Gábor Ádám tanulmánya Orbán Ottó „elvont“ lírai alakmásait idézi meg, Juhász Attila írása A Bálnadal és hullámkörei Tóth Krisztina ars poeticus költészetében, az alkotó legújabb könyvével foglalkozik. A folyóiratot Tarjáni Antal fotós haigái illusztrálják, hogy magunknak is segítsünk, a haiga a japán művészetben a kép és a szöveg találkozása.
A címképen Tarjáni Antal haigája
