A Bánhidai Alkotó Házban Reichert Gábor és Szénási Zoltán szerkesztők mutatták be Tatabánya Alkotó Művészeiért Közalapítvány Hely & Mérték sorozatán újabb, negyedik kötetét. A könyv annak az irodalomtudományi konferenciának az írásbeli lenyomata, melyet a Magyar Irodalom Tudományi Társaság megyei tagozata és az Új Forrás folyóirat rendezett meg a Tatabányai József Attila Megyei Könyvtárban. A tanácskozás mottója Petri György verse volt, melynek egyik sora lett a könyv címe: „a szépség fűszere és forrása – a hiba” A hiba esztétikája az irodalomban, a művészetekben és a kultúrában. A szerkesztők által jegyzett előszóval kívánunk kedvet csinálni az olvasáshoz, azzal a megjegyzéssel, hogy a bemutatón a tudományosság és gasztronómia jól megfért egymással, vagyis a beszélgetés a bográcsban készült francia lecsó és az alkalomhoz illő borok társaságban is folytatódott.
„Mindennapi tapasztalatunk, hogy hibázunk. Egy rossz mozdulattal kilöttyentjük a kávénkat, elgörbül a falba beverni kívánt szög, vagy rosszul kötjük meg a nyakkendőnket. Általában persze nem szándékosan követünk el hibákat, sőt a hiba ténye rossz érzést kelt bennünk, amikor szembesülünk vele, és elgondolkodunk azon, hogyan is kellett volna helyesen csinálni a dolgunkat. A 2022. szeptember 23-án a József Attila Könyvtár, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Komárom-Esztergom megyei tagozata és az Új Forrás folyóirat szervezésében megrendezett konferencia előadásai ezt a mindennapi tapasztalatot vitték át az irodalom és a művészetek területére. Az átvitelre ugyanis számtalan lehetőség kínálkozik. A helyes cselekvés analógiája lehet a művészetben az egy-egy korszak esztétikai felfogására jellemző szépségfogalom vagy más normatív művészeteszmény, melyhez a műalkotás esztétikai minőségével vagy szerzője, esetleg kritikusa teoretikus reflexióval valamiképpen viszonyul. Irodalmi viták, perek sora említhető, melyek kimondva vagy kimondatlanul azt célozták, hogy milyennek is kellene vagy kellett volna lennie az irodalomnak, egy irodalmi alkotásnak vagy általában a művészeteknek, de végső soron a kortárs kritika napi rutinja is akörül forog, hogy jó-e (mennyire, miben, miért és hogyan) az adott mű. Az elképzelt eszménytől való eltérés lehet a hiba esztétikájának mint deficitnek egyik értelmezési lehetősége. A hiba tehát – akár esztétikai értelemben, akár például egy könyv nyomdai vagy egy képzőművészeti alkotás technikai kivitelezése során általában – a minőségeszmény, az idealitás destrukciója vagy provokációja. De mi van akkor, amikor a hiba mögött szándékosság feltételezhető? Mert lehetséges lenne, hogy József Attila nem ismerte az ikes igék ragozását? Vagy Babits figyelmetlenségből hagyta volna benne az egyeztetési hibát a Jónás imája nyitó sorában? Mi a helyzet a verstani hibákkal? A rossz rímekkel? A nyelvi sztenderdtől, a helyesírástól való szándékos eltérésekkel? Számtalan kortárs irodalmi példát is sorolhatnánk arra vonatkozóan, hogy a hiba önálló esztétikai minőségként szerves részét képezi egy-egy alkotásnak. Hasonló kérdéseket a modern képzőművészet és a zene kapcsán is megfogalmazhatunk. Más irányú kérdésfeltevést jelent azonban a műfordítás hibája, amikor az a kulturális transzfer sérül, amit egy-egy mű idegen nyelvről történő fordítása céloz meg. A 2022 őszén Tatabányán megrendezett konferencia előadásainak tanulmányokká bővített és szerkesztett változatai a teljesség igénye nélkül ezekre vagy ezekhez hasonló kérdésekre keresik a válaszokat. Hatvany Lajos, Babits Mihály, Márai Sándor, Szerb János, Orbán Ottó, Borbély Szilárd és Tompa Andrea életműve vagy életművének egy részlete, a hibaista fotográfia és a műfordítási hiba került szóba ezúttal, a sor azonban még nyilvánvalóan folytatható lenne akár a konferencia és a könyv címét kölcsönző Petri György vagy Tandori Dezső költészetének, illetve sok más jelentős magyar és világirodalmi alkotó műveinek hasonló szempontú értelmezésével. Ha ez a kötet inspirációval vagy akár csak hivatkozással szolgál majd hasonló jellegű megközelítések számára, akkor már elértük a célunkat.”
fotók: Dallos István, címlap fotó: Nagy László
