Képek és szövegek találkozása

A Bánhidai kisGaléria kiállításán igazi fotográfiákkal találkozhatunk  – fogalmazott Szamódy Zsolt Olaf megnyitójában Tarjáni Antal „Hetvenkedő“ című tárlatának anyagáról, amely egyfajta tisztelgés is a fotóművész közelgő születésnapjára. A Balogh Rudolf-díjas pályatárs szerint Tarjáni Antal a camera obscura használatával megteremtette saját művészi világát, amelynek meghatározó eleme a fénnyel való játék. Az alkotó személye, látásmódja miatt ezek a képek már képzőművészeti alkotások, amelyek a rájuk írt szöveggel a japán haigákat mintázzák – hangsúlyozta Szamódy Zsolt Olaf.

A kép és a szöveg viszonyáról, művészeti összefüggéseiről beszélt személyes hangú bevezetőjében Taizs Gergő költő, aki egy erre az alkalomra írt versével helyezte az irodalmi mezőbe a fotókat. Wehner Tibor művészetörténész korábban ezt írta Tarjáni Antal munkásságáról: „Ebben a „külön világban” nem jelenik meg az ember, csak az ember létének vagy egykori tevékenységének nyoma: a nemcsak itt éltek és élők számára is dús jelentésekkel terhes régi és új épületek, az ipari objektumok, a városi díszletek, a szobrok, az üres utak, a romok és egy-egy természet-kivágat a Tarjáni-kép tárgya. A tatabányai, a tatai, a rédei, az esztergomi és komáromi terekben rögzített képek lényege a hiány: az, hogy a város, az utca, a tér, a ház mindig néptelen, az út üres, a rom a végső enyészetnek átadottan elhanyagolt, a szobor végtelen magányba burkolt, s az, hogy egy valójában az élettől lüktető térségben minden elhagyatott. A fekete-fehér szigorúságával fogalmazó kompozíciók különös alkotói üzenete abban a kép-jelenségben is összegződik, hogy az élet jelenségei mögött maga az élet rejtőzködővé vált. A különös nézőpontokból szemlélt objektumok és mindennapi rekvizitumok memento-szerű sugárzásúak: őrzik valaminek, valami nem pontosan meghatározottnak az emlékét. Átitatottak a monotóniából, a ridegségből, a merevségből, az otthontalanságból, a lepusztultságból, a hajdani, talminak bizonyult értékek elveszéséből eredő végtelen szomorúsággal, a fények és az árnyékok, a megfoghatatlan szürkeségek sejtelmes átmenetei által életre keltett lírai vágyakozásokkal.“

Tarjáni Antal (Kisbér, 1952 – ) erdőmérnök, fotográfus. Először a tájrendezés, ipari épületeket kezdte fotózni, majd „megszállott” camera obscura használóvá lett, jószerivel csak a maga gyártotta eszközökkel készíti alkotásait, roll és síkfilmre, analóg olykor archaikus technikával és kidolgozással, melyeket maga végez. 1998 óta tagja a Magyar Fotóművészek Szövetségének.

A kiállítás a nyitva tartási időben tekinthető meg a tatabányai Puskin Művelődési Házban.

fb-share-icon