„Két pártra szakadt a maroknyi semmirekellő“

A BAH39-en rövid szemelvényt adunk a TAMA kiadásában szeptemberben megjelenő Hely&Mérték második kötetéből. Faludi Ádám a maga sajátos szemszögéből, Kültéri felejtések címmel írt „kultúrantropológiai“ dolgozatot Tatabányáról, hívószavaink: Scampoló és Tűzkerék.

Nem kevésbé jelentős események gyűjtőhelye a Rózsakert szomszédságában épült Pártház, amely utolsó bástya státuszát a hatvanas évek végén feladva, kultúrotthonná, majd művelődési otthonná alakult. Ma a regényes képzelet alkotta, igen stílszerűnek ható Bányász névre hallgat. A már említett Fakaruszos művészeti különítményünk itt vert tanyát 1969-ben azzal a szándékkal, hogy az atyák kedvenc szlogenjét valóra váltva megforgatja a világot. Valami természetes haladási irányt kívánt adni ennek a mozgásnak a néhány kócos semmirekellőből álló társaság, amelyik X-KLUB néven beírta nevét a város legendáinak könyvébe. A nyomozati szervek kitüntető figyelme mellett egyhamar birtokba vette az intézményt, és egy született diplomata, bizonyos Kovács Gábor – a többiekhez képest aggastyán a maga huszonhat évével – briliáns sakkhúzásainak következtében egy jókora pezsgőtablettát hajított Tatabánya szódavizes poharába, hogy a monoton buborékoláson változtasson némelyest. Hosszas diplomáciai csatározások után a remekül felújított Scampolo került szerdánként a nagyterem színpadára. Szocialista szerződést (!) kötött a két egymásra találó ördögfióka, Kovács Gábor kultúrotthon igazgató és Merczell András, a Scampolo dobosa és vezetője. Igen sokat nevetgéltek közben, olykor visítva röhögtek is, amikor kialakították a szerződés végső formáját. A hivatalos szervek igen elégedettek voltak a dokumentummal, s jöhetett a Scampolo. Jencsók Antal basszus és Faragó Judy szólógitárja mellett a gimnazista Bontovics Kati hangja reszkettette meg a falakat szerdánként hattól tízig. A rendszeresen kint rekedtekből is összeállt volna egy fél háznyi közönség. Ment a szekér, ahol alig egy évtizeddel korábban az ördögszekereket kergette a szél. Mint ahogyan a hamarosan létrejövő szomszédvárban, a Kiskernek nevezett omlatag építményben is ment az I. Erőmű tövében, Tatabánya-Tatabányán, hogy ne menjen már egy helyen olyan nagyon. A pártszellem diadala. Két pártra szakadt a maroknyi semmirekellő, miután az underground alól kihúzta a popularitás a varázsszőnyeget. A Kiskerben a Tűzkerék játszott, hozva a brit szellemet Radics Béla személyével és bordó gitárjával. A viszonylag szolid Scampolónak esélye sem volt velük szemben. Odaköltözött az underground az egyes számú erőmű kéménye alá minden olyan téglájával együtt, amelyikre biztonsággal építhettek nyomozati szervek. A Kör nevű társaság az irodalom palántáit itt nevelgette, makacs elszántsággal törölgetve leveleiről a cementgyár szüntelen szállongó fehér porát. Utassy Józseftől Dobai Péterig – vagy megfordítva – jártak ide a neves szerzők, hogy megalapozzák múltjukat.
fb-share-icon