Az idei könyvhét alkalmából Jász Attila József Attila-díjas költő, Szénási Zoltán és Reichert Gábor irodalomtörténészek vendégeskedtek a Kossuth utca 39-ben. Jász Attila a könyvhétre megjelent újabb kötetéből, a „Felhőfoszlányok a hajnali fűben“ címűből olvasott fel verseket, Szénási Zoltán és Reichert Gábor a szerkesztésükben, a Tatabányai Alkotó Művészeiért Közalapítvány gondozásában megjelent „Lelkünkre így ül ez a kor“ tanulmánykötetet mutatta be a megjelent érdeklődőknek.
Jász Attila így ír „hét füzetből“ álló könyvének fülszövegében: „Ez a kötet a megnyugvás keresése az időtlenben, menekülés a mozdulatlanba. Egyszerűbben fogalmazva: valós és fiktív lélektani útinapló. Hálás vagyok Faustyna Kowalskának, hogy megismerhettem az irgalmasságról közvetített üzenetét, és Andrea nővérnek, hogy vele tarthattam egy ideig föld- és égközi/közeli tévelygéseimben.“ A vers- és versprózakötetben az útitárs, Fausztina nővér, vagyis Faustyna Kowalska (1905-1938) krakkói szent, az ő naplói, Jézus-beszélgetései, versei találkoznak és nyernek új értelmezést, formát a költő megélt útiélményeivel, tapasztalataival. Jász Attila címadó verse a Literáról:
Azt hiszed, berúgtál, pedig régóta nem csinálsz ilyesmit, finom lebegést keresel csupán olykor, az idő hideg tavasz közepén, harmadik napja esik az eső, kinézel a teraszról, friss levegőt engedsz be, tisztuljon a fejed, szemben a szürkészöld domboldalon furcsa fehér lények legelésznek, tizenkettőt is összeszámolsz, a fák még csupaszok, ha ittál volna, hallgatag bárányoknak is nézhetted volna őket, pedig jól tudod, hogy a szomszédban nincsenek birkák, talán a böjt miatt van látomásod, miközben a Húsvéti monológ árad a hangszórókból a szobában, Schütz, valami elképesztően gyönyörű mű, inkább ő a hibás, ha már szépet hallani vagy látni hiba egyáltalán, olyat, ami nincs is ott, főleg ha közben elkezd szakadni a hó áprilisban, befed, eltüntet mindent, bárányokat, zenét, domboldalt, a terasz- korlátot, ahol csupán egy feketerigó ellensúlyozza a fehéret, világos, hogy lassan tényleg itt lenne az ideje egy pohár vérsötét bornak.
A „Lelkünkre így ül ez a kor“ tanulmánykötet szerkesztői, Szénási Zoltán és Reichert Gábor elmondták, hogy már évekkel ezelőtt merült fel bennünk annak az ötlete, hogy rendezhetnének egy konferenciát, amely lehetőség szerint több szempontból vizsgálná meg a szocializmus politikai eszméjének és megvalósult történelmi formációjának a kultúrára és – szűkebb tudományterületünkre tekintettel – az irodalomra gyakorolt hatását. Nem véletlen, hogy helyszínként Tatabányára esett a választásuk, hiszen ebben a városban, melyet a „fordulat éve” előtt nem sokkal, éppen hetvenöt évvel ezelőtt hoztak létre, a kultúra meghatározó intézményeinek történetében és az épített környezetben egyre megkopva és a feledés jótékony homályának szép lassan átengedve, de mégis itt él az a múlt, melyet – teszik vagy sem – nem fogunk tudni sohasem eltörölni. S ha pedig így áll a dolog, akkor talán jobb korrekt módon számot vetni vele – fogalmaztak a szerkesztők, akik hangsúlyozták: a jelen kötetbe foglalt tanulmányok a 20. század első évtizedeitől napjainkig vizsgálják az irodalom, a kultúra és a „szocializmusok” viszonyát. A konferencia programjában is külön szekcióba sorolták a tatabányai vonatkozású előadásokat, melyek a helyi kötődésű írók, Kónya Lajos és Gáll István életművével vagy életművének egy-egy részletével, illetve a város 25 éves jubileuma alkalmából kiadott könyvek áttekintésével foglalkoztak, kötetüknek ekképpen helytörténeti vonatkozása is van.
A résztvevők a Bánhidai Alkotó Házban megtekinthették Mórocz István grafikusművész közelmúltban megnyílt „Tájlenyomatok“ című kiállítását, a rendezvény baráti bográcsozással, borozással, beszélgetéssel zárult az udvaron.
