Lévai Ádám megnyitó szövege
Mielőtt a terepszemle megtörténne, és a járás, majd mászás elindulna, fogadjunk fel két jó helyismerettel rendelkező serpát, Ritát és Istvánt. Legyenek vezetőink lélektájaikon, ahol az erdők összeérnek, a hegyek szétválnak, félelmes szakadékokat és éles ormokat mutatnak. Rita serpa terepszemlélődései lankásabbak, dombosabbak, de embert próbáló labirintusösvényeket sejtetnek. A finoman megrajzolt tájtükrözések között színes pixelek, fonofób ritmusok sorakoznak, összefonódik az organikus a geometrikussal. Mintha színkottát olvasnánk, a hegyek morgásaiból lassan énekbe ritmizálnak. Vagy ez lenne a serpák titkos énekének színképlete? Talányosan átgondolt kísérletek ezek, akárcsak a másik serpáé, Istváné, aki fáradhatatlan útkereső, folyton a felderítetlen ösvényeket szemléli. Dacol a ritka levegős műhelyek festék és savszagaival. István serpa, látványban és gondolatban nagyon érdekes lehetőséget alkalmaz. Az előtérben lévő épületek sokszorosító technikával készültek, a hegyek viszont monotípiával, egyszeri nyomatként magasodnak. Az ember tervez, mint lakóhelyének formáját, praktikumát, szimmetriáját. Isten a véletlen formálója a hegyekben, jelen esetben a monotípia textúrája, fekete-fehér törésvonalak, gyönyörűséges sziklaimitációk az isteni játék véletlenszerűségei. Mindkét esetben tudatos egyszeri véletlenségek és a tervszerű metaforák képi megjelenítései ezek a remek munkák. Serpáink egy abszolút összehangolt vezetőpáros, akik visznek minket az általuk álmodott remény-hegyeikbe. Rita serpa papírhegy-részlete térben sejteti a további természeti jelenség lehetőségeit. Papírszikla, és gondoljuk tovább egészen a csúcsig. A részlet emlékeink hegyéből való, amit Isten épített lelkeinkből. Reméljük, ez még csak a kezdet, az első tábor, és szélesedik a képsor, és magasodik a hegylánc, új távlatok, bevehető hegyek nyomulnak a papírra, és színes tűmozgások viszik tovább eme kifogyhatatlan látványtárat. Vigyázó szemeinket e két fiatal művészre vessük, kik elvezetnek bennünket a völgybe és csúcsra fel. Legyünk munkatársaik, értő közelítők. Terepszemlélődjünk, kalandra fel!
(Terepszemle – Görözdi Rita és Mórocz István kiállítása a Bánhidai Alkotó Házban (BAH), Tatabánya, Kossuth u. 39.)
fotó: Dallos István és Nedves Péter
A tárlat a BAH rendezvényei alatt és az alkotó ház közösségi oldalán megadott elérhetőségeken való előzetes időpontegyeztetéssel tekinthető meg.
