Nedves Péter ismét megnyitja azt a bizonyos átjárót, vagyis minden egyes kiállításával megnyitja, és benézhetünk, esetleg át is mehetünk rajta oda, abba a mágikus térbe ahol az archaikus pátosz találkozik a jövővel, azt hiszem. A pátosz most ebben a kontextusban jót jelent, csak szólok. Festőnek olyan világokba vezet át-vagy vissza minket, amikor még állatistenek járkáltak az emberek között, és ez nem tűnt fel senkinek, vagy teljesen természetes volt a népnek, hogy a szomszédban mondjuk Anubisz lakik, a halottak oltalmazója, reggel találkoztok a ház előtt, jó napot, szólsz, jó napot válaszolja és mentek a dolgotokra mind a ketten. A nép azóta nagyot változott, kiszedték a lelkéből a spirituális pillanatokat, racionális isteneket imádásra kényszerítették őket, és ebből lett például a két világháború. Nagyon sokan elmondták már, többek között Hamvas Béla is, hogy milyen nagy szükség lenne az igazi spiritualitásra, és mennyire kellene figyelni az ősi tudásokra, mert azok nélkül teljesen elveszettek vagyunk.
Takarékos szürreál, írtam Nedves Péter képeiről 2019-ben, és most az új válogatás alkalmával fel kell hogy tűnjön, hogy ez a szürreál mennyit erősödött. Dalí mellé bejött Joan Miró, aki a kozmosz felé mozdította el ezt a világot, valóságot. Valahogy kitágult az univerzum, plusz megjelentek a Dűne férgei is a képeken, akiknek birtokában van, az a bizonyos fűszer. És ez a mágikus anyag, ami az ősi tudások metaforája ott van ezeken a képeken is. Érdekes, Nedves milyen erősen rántja össze ezeket a világokat, a nagyon régit, és a jövőbenit: új időszámítás teremtődik így, ami csak ezeken a festményeken létezik, illetve azokban, akik alaposan megfigyelik őket. És aminek különösen örülök, hogy az alkotásokon megjelent az irónia. Az irónia nekem nagy mániám: nagy szükség van, a hirtelen feltűnő macska fejekre, vagy repülő bögréke, ilyenekre. Az különösen merész, ha valaki az ilyen történeti-fantázia stílusba keveri bele, külön bája lesz így a filozófiának, és az értelmezésnek, amit a szó jelentése magával hordoz. Sorolhatnám ennek nyomán: El Kazovszkíjt, Dr. Máriást, Wahorn Andrást és a többieket, mert sorolni, hozzárendelni általában jó. Végezetül azt ajánlanám, bátran tévedjen el mindenki a saját misztikus terében: Nedves Péter mint jó Vergilius, úgyis eligazítja és a megfelelő pillanatban kihozza onnan. Vagy nem. (Keri Galéria, Tatabánya)
szöveg: Sopotnik Zoltán
fotó: Raáb Zoltán
Videó: Szemán Roland
