Onódi Réka Amit magammal hoztam című tárlatáról
Egy kis művészetért jöttünk ma ide a Bánhidai Alkotó Ház – Beteg Szamár Galériájába, ezen a nyáron már a második Inkubátor-kiállításnak a megnyitójára. A falakon ezúttal Ónodi Réka bemutatkozó kiállítását ——-, a képzőművészeti egyetem harmadéves, képgrafika szakos hallgatójának képeit tekinthetjük meg –—— Szárnypróbálgatás, oroszlánköröm, első lépések, a next dzsenerésön, az új nemzedék, alma máter, már gyermekkorában is látszott, ifjú tehetség… ilyen és ehhez hasonló közhelyes gondolatfoszlányok kavarognak az ember fejében, mikor felkéri egy volt tanítvány – hogy nyissa meg a kiállítását.
Mikor a rendezés alkalmával próbálom befogadni a képeket és a rengeteg információ ingoványából a megértés térfelén talajt fogni vélem magam (ha szabad ezt a képzavart közbefűznöm) – egy gondolat fogalmazódik meg bennem. Ez pedig: a bátorság. Természetesen ez valamilyen módon minden művész sajátja, eleve azáltal, hogy ki meri tenni —– (—-van képe!—-) a falra azt, amit csinál — és hát tudjuk, hogy minden kép önarckép —- szóval kell a bátorság, de itt véleményem szerint más jellegű bátorságról IS szó van.
Rékánál most jött el ez a pillanat – az igazságnak, a kép kitevésének pillanata —– , de míg a korábbi művészgenerációk leggyakrabban klasszikusnak mondható témákban építették fel vizuális világukat, addig itt nyitásként is végtelenül komoly és egyben nagyon személyes megnyilvánulás-sorozatot látni a falakon. A munkákról átszűrődik egy tudatos önreflexív folyamat – szembenézés azzal, hogy kik vagyunk, ——–az én határvonalainak, a személyes eredetnek a feltérképezése, formailag, technikailag és tartalmilag egyaránt. Elindulás a gyermekkorból, elindulás a felnőttkorba, számvetés – emlékeken, rétegeken, kimerevített pillanatokon, hangulatokon, gesztusokon keresztül.
Bele a dolgok közepébe: őszinte attitűd a néző felé: – nem láthatóak tájak, csendéletek, vázlatok, tanulmányok, absztrakt kompozíció-skiccek, ésatöbbi…. —- Nincs mellébeszélés, nincsenek felvetett és soha meg nem válaszolt, vagy a néző által majd később megválaszolandó kérdések —- illetve gondolatébresztőnek szánt bevezető: ezek az alkotások nem Kérdés kategóriájú képek, hanem kijelentések. és ehhez kell a bátorság. Saját magammal kapcsolatban kijelentéseket tenni. Ki a falra. —— Elsőre. ——-Önmegismerni.
Logikus, ——–végül is, így kell elindulni.
Ennek az igen személyes, bensőséges folyamatnak a leképeződései az egyes alkotások, életélmény-mozzanatok, emlék-töredékek és utalások: fotó-cianotípia, litográfia, xerigráfia és rajzok formájában:
– A gyermekkori költözések – helyszín és színhely váltások,
– kéz—-törés—-traumák, hiányok, mászókák és hinták —— játszótér-graffitik, panelek, tömbök.
– Az érzelmi kiindulópontok, az anyai ölelés, a bölcső-járóka-etetőszék Bermuda-háromszög, családi kör – megannyi végtelenül intim motívum – mely összerak és meghatároz bennünket. Számvetés történik, —– minden össze van szedve, egymásra van layerezve az emlékezés kiismerhetetlen, megfejthetetlen mechanizmusain keresztül. —— Ez volt. Marcel Proust is megnyalná a tíz ujját, majd elégedetten bólintana…
– És az „ezvolton” túl: —-ez vagyok -összegyűjtöttem – innen indulok——Tovább: turulmadár, a vasútállomás – pályaudvar, első kocsi, szelfi-litó (érdemes megnézi közelről, mert nagyon szépen van rajzolva), a nyitás, mások megismerése és az önmegismerés revolvere.
Szóval ———- innen szedem össze magam, mindjárt elkészülök, —– kész vagyok.
Gyorsan hozzátenném jóízű pszichologizálás ez – érzelmes, de nem érzelgős – nem az a fajta, amely a nézőt használja lelki szemetesládának – és ezért a részemről külön köszönet jár.
A technikai sokszínűsége mellett, szépen vezetett, koherens, egységes művészeti koncepció bontakozik ki a szemünk előtt:
– mindent összevetve: már megint egy tehetség —- és rögtön felvetődik a kérdés: ha ez így folytatódik tovább akkor: velünk mi lesz?
A kérdést gyorsan meg is válaszolnám: jobb lesz, mert megint többen lettünk.
szöveg: Varga Benedek
fotó: Dallos István
*Varga Benedek grafikusművész megnyitó szövege.
Kiállítások:
2024 , Tata – Barlang/ Grotta XII. , Újjászületés
2025 , Tata – Barlang/ Grotta XIII. , Lebegés
2025 , Tatabánya – XVI. Őszi Tárlat , Szabad Pálya
2026, Hatvan – VI. Kisgrafikai Biennálé
