3. Szénrajz Triennálé – Tatabánya Kortárs Galéria
Harmadik alkalommal hirdették meg a Szénrajz Triennálét a tatabányai Kortárs Galériában. Aszénnel rajzolás nemcsak a város bányászati múltjához kötődik, hanem a legrégebbi művészeti emlékek, a barlangrajzok eszköze is volt… Az ősemberek a tűzhelyen maradt faszenet vagy elégett faágakat használták rajzeszközként, amellyel élethű állatokat, alakokat és jeleket rajzoltak a barlangok falára. Ősi és modern technika, amely ma is kiemelt szerepet kap az egyetemi szintű művészeti, tervezőgrafikai képzésekben. A szén kiválóan alkalmas a mély
fekete tónusok, az erőteljes kontrasztok és a fény-árnyék viszonyok gyors, kifejező ábrázolására, ahogyan ezt a kiállításon megjelent alkotások is megjelenítették. Cs. Tóth János művészeti író ajánlotta a nagyközönség figyelmébe a műveket, egyben bemutatta a négy díjazott képet: Dóró Zsolt Vázlat, Tóth Angelika Csend a folyó felett, és Zoltai Attila Emlékszilánkok II. (Régi asztalosműhely) – az első, második és harmadik helyezettek, valamint Nagy Renáta Metropoliszok különdíjat kapott szénrajzát.
Mi adja ennek a kiállításnak az érdekességét, vagy inkább különlegességét? Lehet ez maga a
technika, a szénben rejlő lehetőségek, bár ez önmagában nem garantálja, hogy valóban jó képeket élvezhet a kiállítás látogatója. Vagyis ott vagyunk, ahol minden kiállításnál… Jók-e eléggé a képek ahhoz, hogy elbűvöljék a szemlélőket… Szerencsére, illetve a Kortárs galériától
megszokott hozzáértésnek köszönhetően izgalmas, sok szempontból igen látványos anyag mutatkozott be. A látvány mint trouvaille, (szellemes ötlet) többszörösen jelen van: Éberling Anikó C-ím-nél-k-ül töredezett vagy inkább szegmentált őslényében, Mátrai István Philemon és Baucis képötletében, ahol balnézetben a férfi, jobbról a női arc bontakozik ki a szemünk előtt. Ötlet a javából Szerényi Gábor gravitációnak fittyet hányó papírdobozra rajzolt dohányzó alakja, a Flamma fumo proxima (Nincsen füst tűz nélkül) címmel, amely egyszerre ironizál és
figyelmeztet. Eszik János Freddy Mercury képén a háttal álló meztelen figura az arénába éppen
belépő gladiátor képzetét idézi, párhuzamba állítva a mai és az ókori szórakoztatás mestereit. Neuberger István képe, a Tízek elrabolják Európát is jócskán megdolgoztatja a műélvezők fantáziáját, látva a szépséges Európát, aki immár nem a bikává változott Zeuszon lovagol,hanem mindkettőjüket elrabolják valamiféle meztelen, kaotikus torz figurák. Ha úgy tetszik, máskor, másféle „hősök”. A mitológia mindig jelen van, a múlt a mában, ahogyan Olajos GyörgyMegátalkodott Hybris szinonímák képe is jelzi, vagy Szotyori László szomorú torzó kolosszusa (A kolosszus), aki egykori nagyságának emléknyomaként már nem ural semmit…A nagyság mára szomorú emlékké vált, ahogyan Lévai Ádám C, mint 100, C, mint szén (Tisztelet David Attenborough-nak) című képén is a két hatalmas ősállat, a szárazföld és a víz ura. Egymásba érve, összefonódva jelképezik a teremtett világ múltját, múlandóságát és az
ember vágyát a megismerésre, Vankó István Felhő néző-jének van mit néznie, ha úgy tetszik, van mire rácsodálkoznia. Tar koponya, elesetten figyelő, tétova látomás, amely inkább balra, azaz a múltba néz, keres valamit, amiért érdemes lenne élni… Hankó László Kisvárosi hangok elcsúsztatott akusztikus érzetet keltő torzója már nem is keres ilyesmit, a koponyájába beépült betonoszlopok mindent lezárnak. Határ Attila Brémai muzsikusok gyermekrajzokkal című képe igazi meglepetés, egy sokszólamúGrimm mesének ad új értelmezési tartományt, a függőségek, a remény és az egymásra támaszkodás szövevényességét jelenítve meg. Sulyok Gabriella Mesélő fája, Szamos István Még izzásban (In memoriam 1956) című alkotása, vagy Zoltai Bea Rendeződés I. című képe a formálás, formálódás, természet és emberi alkotás összecsengését vizsgálja, értelmezi, demonstrálja. A természeti és történelmi korszakok változásainak bemutatására egyaránt alkalmas a fa – a szén kombináció, jelen van benne az izzás, a nyomot hagyás és a transzformáció eleme egyaránt.
Szubjektív részletek egy hatalmas kínálatból… ahogy fent már megjelent, 68 alkotást tartalmaz
a válogatás, 68 lehetőséget arra, hogy vizuális élményeket szerezzünk. Kiragadni párat ebből a
széles merítésből csak étvágycsináló, lehetséges invitáció a továbbiak megismerésére.
Érdemes rászánni az időt, esetleg kiválasztani a kedvenceket, belemerítkezni egy sajátos
technika fekete-fehér-szürke világába, amely mégis éppen a sokszínűségével kápráztat, a
témák, technikák, gondolatok, élmények adta változatossággal. (2026. szeptember 11-től október 23-ig.)
szöveg: Pápes Éva
fotó: A Vértes Agorája
