Bevezető gondolatként érdemes megjegyezni, hogy a „Használd homlokomat zsámolyodúl” című kötet a tatabányai József Attila Könyvtár, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Komárom-Esztergom megyei tagozata és az Új Forrás folyóirat (2025. szeptember 12-én rendezett) tudományos konferenciájának anyagát adja közre. A könyv szerkesztői (Reichert Gábor és Szénási Zoltán) úgy látják, hogy „Még ma is hajlamosak vagyunk arra, hogy – a romantika örökségeként – a művészeti, irodalmi művet egy alkotó zseni egyedi és egyedüli produktumaként fogjuk fel. Holott a művészeti alkotás – legyen szó akár zeneműről, festményről, szoborról, épületről, irodalmi szövegről vagy színházi előadásról – a mű létrejöttét lehetővé tevő anyagi feltételek megteremtésétől az alkotófolyamaton át az elkészült műalkotás publikálásáig és terjesztéséig komplex társadalmi és gazdasági folyamatokba ágyazódik”
Az elhangzott előadásokból született tanulmányok hívószava, ahogy az alcímben is olvashatjuk, a kollaboráció, vagyis együttműködés, melynek értelmezése az olvasó számára nem jelenthet gondot. A legegyszerűbb megközelítésben: a „Használd homlokomat zsámolyodúl” cím is arra utal, hogy a művek létrejöttének hátterében láthatatlanul ott sejlik mások „közreműködése”, ahogy szerkesztők írják: „Ennek a folyamatnak a különböző fázisaiban az alkotón kívül különböző ágensek játszanak szerepet, akiknek eltérő irányú és hatású tevékenyége befolyással van a keletkező műalkotás minőségére is.”
(Kevésbé tudományosan: az irodalomban az író támogatásában fontos szerepe lehet a szerkesztőnek, a kiadónak, a fordítónak, akár az illusztrátornak is.) Ahogy az Új Forrás online-on közölt recenciójában Pápes Éva megfogalmazza: „A címadó Füst Milán-vers éppen arról szól, amivel a könyvben összegyűjtött tanulmányok foglalkoznak: az irodalmi mű keletkezését és megjelenését körülvevő hatásokról, emberekről, segítőkről vagy netán akadályozókról, mindarról, ami még/már nem maga a mű, de szorosan kötődik a létrejöttéhez.”
A témák Földesi Ferenc Kölcsey–Kisfaludy-párhuzamától a kötetet záró Mizsur Dániel tanulmányig (Krasznahorkai László regényéről) több évszázadot ível át, közben Kosztolánczy Tibortól az irodalomi mecénás, Nyugat alapító Hatvany Lajos kritikai munkásságáról olvashatunk, Káli Anita Móricz Zsigmond és Kodály Zoltán kevéssé ismert együttműködési terveiről közöl írást. Visy Beatrix Babits Mihály Esztergomhoz fűződő kapcsolatait járja körül, Reichert Gábor tanulmánya Déry Tibor munkásosztályhoz fűződő ambivalens viszonyát elemzi, Szénási Zoltán dolgozata Babits irodalmi szöveg társadalmi keret- és hatásrendszerét vizsgálja, Angyalosi Gergely Déry Tibor és Örkény István „négykezes regényének” keletkezéstörténetét adja közre. Kemenczky Judit képzőművész, költő, műfordító a szereplője Földes Györgyi tanulmányának, K. Horváth Zsolt Halász Péter Lakásszínházának szociálpszichológia és a csoportterápia összefüggéseit vizsgálja, Nyerges Gábor Ádám munkájának témája egy képzőművészeti alkotás, Hajnal Gabriella falikárpitjának költői megjelenítése Orbán Ottó versében.
szöveg: Czakler Márton
fotó: Dallos István
„Használd homlokomat zsámolyodúl”. A kollaboráció esetei a művészetekben és az irodalomban, szerk. Reichert Gábor – Szénási Zoltán, Hely&Mérték, Tatabánya Alkotó Művészeiért Közalapítvány, Tatabánya, 2026.
A fotó a Bánhidai Alkotó Házban megtartott könyvbemutatón készült, a képen Reichert Gábor és Szénási Zoltán szerkesztők.
