Ilauszky Tamás – Vad művek
A Bánhidai Alkotó Ház nem véletlenül a progresszív művészeti események és kiállítások otthona… Úgy tűnik, a nevéhez ragaszkodva ideiglenes otthont adott olyan kísérletező alkotónak is mint Ilauszky Tamás, aki a művészetet tágabban, szabadabban értelmezi a szokványosnál. Mondhatnánk azt is, hogy egy gyűjtögető mutatkozott be a galériában, egy táj-tisztelő, anyag és természet-befogadó ember. Uszadék fái sajátos „hangszerelésben” elrendezett természet alkotta műalkotások. De ha a természet alkotta, akkor mégis miért lehetne művészet? Ezen érdemes kicsit elmerengeni, hiszen korunk üres fehér lapot, vagy vécécsészét kiállító nagyságai kapcsán is sokan vitatkoznak erről…
Ha a művészet szó tágabb értelemben minden alkotó célú emberi igyekezetre vonatkoztatható, akkor Ilauszky fa-kötegei bőven bele is férnek ebbe. Alkotó, mert a fából létrehozott egyedi „kötegelések” nemcsak antropomorfizálják a természet által megformált darabokat, hanem – épp az elrendezés révén – újra is alkotják azokat. A befogadó, szemlélő számára érvényes tartalmak jelennek meg: gondolatok, érzelmek, esztétikai megfontolások. Olyasmik, amiket általában a műalkotás hatáselemeinek tartunk. Ennek kiindulópontja mindenképpen az emberi szándék, itt konkrétan a kiválasztás és bemutatás, ami létrehozta azokat a sajátos formákat, amelyeket nyugodtan nevezhetünk művészeti alkotásnak.
Itt nem a valóság visszatükrözése történik meg, hanem a valóság vitathatatlan valódisága válik a művész témájává. Megláttatja a természeti alakzatban az egyediséget, a szépséget, sőt a melegséget és az ismerősséget is. Talán azért képes erre, mert nem kívülről, ítélkezve és célokat követve válogat, hanem „csak” meglát és megmutat olyasmiket, amit ugyan bárki láthat, de csak akkor, ha önmagát a természet részeként értelmezi, így részként, beleolvadva, a valóság mintázataira nyitottan nézelődik.
A kulcsszó lehetne éppen a mintázat, a hasonlóságok és különbözőségek kaotikusnak látszó sokaságában előtűnő jelek megtalálása, felfűzése egy új láncolatba. Régi és új: a víz által hosszan sodródó, és ezáltal valamilyenné alakult anyag átlényegül egy másik mintázattá, vagyis egy új jel-hordozóvá válik. Mi ez, ha nem alkotás? Méghozzá „vad”, nem megszelídített, hanem önmagában természetes, amely végül a befogadó számára értelmezhető tartományba került az alkotó révén.
Pápes Éva
