József Attila Könyvtár Galériája, Tatabánya
„Egy jól elkészített fekete-fehér fotó időtlen minőséget nyújt, amely nem adható át színes képeken. Drámai hatást, érzelmeket és szenvedélyt keltenek, a monokróm képek sajátos módon kiemelik az alakokat, textúrákat, tónusokat és részleteket, ezért a fekete-fehér sajátos világa érvényesül, többek között, az épületek fotózásához.” (Canon katalógus)
„Azt kell leszögeznünk, hogy a szó szoros értelmében vett fekete-fehér fényképezés, mint olyan nem létezik, hagyományosan azokat a képeket nevezzük így, amelyek sokféle tónust tartalmaznak a fehértől a világos-, közép- és sötétszürkéken keresztül a feketéig. A digitális világban már pontosabb kifejezést használunk: szürkeárnyalatosnak nevezzük ezeket a fotókat.” (David Präkel)
„A fényképezés olyan lehetőségek birtokában van, amilyeneket semmi más képalkotó rendszer nem élvezett, mert – a korábbiaktól eltérően – nem függ a kép készítőjétől. Bármilyen gonddal avatkozik is be a fényképező a beállításba és a kép készítésének folyamatába, maga a folyamat továbbra is optikai-kémiai (vagy elektronikus) folyamat, melynek lefolyása automatikus. Az erre a célra szolgáló gépezetek továbbra is elkerülhetetlenül tökéletesedni fognak, hogy még részletesebb s így még használhatóbb térképeket készítsenek a valóságról. E képek mechanikus genezise és az általuk képviselt hatalom tökéletes azonossága kép és valóság új viszonyát eredményezi.” (Susan Sontag)
„A forma folyamatosan reflektál önmagára és ebben a reflexióban megmutatja önmaga abszurditását. (Theodor Adarno)
„Mindenki szörnyülködik azon a meredek, tizenötfokos létrán, amelyen már közel hatvan éve naponta többször fel-lemászom. Nehézkesnek tűnik – pedig rászögeztem egy korlátot -, de ez nekem így nagyon jó. Nem kell mindig a legkönnyebb megoldást választani. (Reigl Judit)
„Fizikai törvény: minden szín együtt – fehér (fény), és minden ellenszín együtt – fekete (árnyék). Következésképp egy fekete-fehér mű a legszínesebb, legsűrítettebb és a környező, önmagában is színes természettől leginkább különböző dolog.” (Victor Vasarely)
„Daguerre találmánya új művészettel gazdagította az emberiséget, és bebizonyította, hogy mindig az ember, a ,személyiség’ a döntő, és nem a gép. Minden látszat ellenére nem az ember válik géppé, hanem a gép válik emberivé.” (Bálint György)
„A fotográfia nem azonos a fotográfiai eszközökkel történő képcsinálással. Az csak az első – persze, sok mindent eldöntő – lépés, hogy egy számunkra érdekes vagy fontos látványt rögzítünk. Azonban a művészi fotográfia médiuma nem a meglátott és rögzített kép, hanem a fénykép , annak összes fizikai/érzéki tulajdonságával: ez a műtárgy , nem pedig a felvétel.” (Szilágyi Sándor)
„A mennyiség bővül, másodpercenként sokmilliárd kép készül a világon. Nem csiszolódott ez a dolog, mert itt nincs szükség koncentrált figyelemre. A digitális fotográfiának az a nagy veszélye, hogy miután rengeteg képet csinálhatunk – anélkül, hogy aggódnunk kellene, hogy hány kocka van még, mint a filmes korban – azt hisszük, hogy benne lesz a jó kép is. Hát, ez nem igaz. Mert a jó kép a megfeszített figyelem eredménye. Az nagyon komoly koncentrációt igényel.” (Korniss Péter)
„Valami mindent helyettesítő és pótoló hiba, véletlenség, szerencse és szerencsétlenség…szükséges kis elrajzolás…elfelejteni mindent, amit tudunk, főképp, amit mástól tudunk.” (Bródy Sándor)
„Van egy másik valóság – a tükörkép, amit a világ mutat benned, ha művész vagy. S egy idő múlva, ha sejted a mesterségedet, csak az a másik valóság érdekel.” (Márai Sándor)
(válogatta és megnyitón felolvasta: Kakuk Tamás)
(A tárlat augusztusban még megtekinthető a könyvtár galériájában.)
