Miglinczi Éva tárlata a BBSz-ben
A kiállításon kollázsokat látunk, méghozzá tárgykollázsokat.A művek egy csoportja az eredeti értelemben vett talált tárgyak felhasználásával jött létre, mint például az óraszámlapba mélyesztett fúró keresztje. Az ebbe a csoportba tartozó tárgyak erős lírai töltettel bírnak, néha önmagukban állnak, mint az itt kitett pisztoly, aminek már csak a vasalata maradt meg, olyan benyomást keltve, mintha egy csontváz lenne. Néha e tárgyak apró kiegészítésekkel válnak jelentéshordozókká. A többi alkotás öreg fiókok felhasználásával készült. A fiók mint tárgy, a szerző meglátása szerint, alkalmas arra, hogy jelképpé váljon, hiszen a régi fiókok kihúzásakor előkerülhetnek rég elfeledett dolgok, vagy akár titkok kerülhetnek a felszínre. Erre utal a kiállítás címe is: „Szigoruan titkos”. A posztamensre állított vagy falra akasztott fiókok mély képtérként szolgálnak. Belsejükben képek, szövegek és kisebb tárgyak szerveződnek kompozícióvá. Ezek a dobozterek olyanok, mint a színpadkép, ahol különböző díszletek között, más tárgyi elemek a szereplők, mint az egyik kollázs kicsi, textilből készült játéktyúk figurája. Külön kiemelném azt a vörös tetejű, keskeny doboz-teret, amelyben a behemót, térdelő alumínium figura néz farkasszemet a doboz túloldalán álló, rá fegyvert szegező ólomkatonával. A behemót térdelve is ötször akkora, mint a vele szemben álló katonácska. Aki esetleg nem ismerné föl a Dávid és Góliát viadalában a jelenkori aktuális drámát, az olvassa el a kép keretére írott cirill betűs feliratot. Ez a szemléletmód, a színpadszerű berendezés Miglinczi Éva bábos múltjából származik. Az összkép komplexitása is a színpadi élményekhez hasonló.
A Miglinczi Éva által alkotott objektek nem pusztán a tiszta esztétikai értékek létrehozásának szándékával születtek, már ha egyáltalán léteznek tisztán esztétikai funkciót betöltő tárgyak. Tárgyai nagyon személyesek, nem egyszer családi érintettségük van. Történt ugyanis, hogy édesapját politikai okokból megfigyelték és 1986-ig jelentéseket írtak róla. Ezt két dologgal érdemelte ki. Az egyik, hogy fiatalon átszökött a Vajdaságból Magyarországra, a másik pedig, hogy tevékenyen részt vett az 1956-os forradalom tatabányai eseményeiben. A fiók-belsőkben megjelenő szövegfoltok, más írott dokumentumok mellett, levéltárból előkerült jelentések részletei. Így a kiállított tárgyak azon túl, hogy képzőművészeti objektumok, a történelmi sebek, traumák feldolgozásának eszközei is. A családot ért traumát látva, könnyen megérthető, hogy Miglinczi Éva érdeklődéssel fordul a jelenkori társadalmi történések felé és azokra frissen, érzékenyen reagál műveiben. A politikai tartalmak olykor direkt, provokatív formában jelennek meg a fiókok tartalmában. Ezeknek a konkrét, eseményekre és személyekre utaló bírálatoknak az élét tompítja a megformálásukban alkalmazott humor, irónia és groteszk hangvétel.
Azt tapasztaltam a kiállított művek befogadásában, megértésben, feldolgozásában, hogy nem feltétlenül vezet eredményre a spekulatív okoskodás. Érdemesebb hagyni a műveket érzelmileg hatni magunkra, hagyni a látott tárgyak kiváltotta sejtéseket végighullámozni magunkon, amelyeket ugyanakkor megerősíthet a fiókokban látható szövegrészletek olvasása, a fogalmi úton történő ismeretszerzés is. Ezek az alkotások magáról a szabadságról is beszélnek. Sokszor provokatív jellegük azt is mutatja, hogy alkotójuk nem feledkezik meg arról, hogy nemcsak az alkotó, hanem a befogadó is szabad. Ő is szuverén módon alakíthatja ki véleményét a látottakról.
szöveg: Szunyogh László
fotó: Czakler Márton
(A szöveg a kiállításon elhangzott megnyitó szerkesztett változata. A tárlat június 5-ig tekinthető meg a BAH Beteg Szamár galérériájában, a BAH honlapján közölt előzetes egyeztetés után, vagy a rendezvények ideje alatt.)
