Ölveczky Gábor gyűjteményes kiállítása
Egy gazdag életmű összefoglalását láthatjuk a tárlaton. Egy olyan alkotó retrospektív, erősen meghúzott és válogatott anyagát, aki munkáival karakteresen jelen van a régió művészeti életében. Tervezőgrafikusként és képzőművészként egyaránt. A művek születésének színhelye mindvégig Komárom maradt, a város, amely nehéz sorsával és hagyományaival beivódott az életműbe. A munkássága a kezdeti nyomdai és dekormunkákból kiterjedt, kibontakozott a rajz, a vizualitás művészi területeire, konokul ragaszkodva a kéz által hagyható nyomokhoz, a szabadkézhez, a kézműves jelleghez. Ma is így alkot: ír, rajzol, vagy tervez, és ami készül, az felismerhetően ő maga, mindig jellegzetesen Ölveczky Gábor.
Néhány évvel ezelőtt jelent a tatabányai könyvtár támogatásával a művész versképeinek gyűjteménye, saját válogatású, saját kézzel írt antológiája, mondjuk: „Füveskönyve”. A kötetben az irodalom, az írott gondolat, mint tartalom bővült és teljesedett ki a képi formában. Mivel, mennyivel lesz több a szöveg, ha újra leírják – ez a kérdés tolakodik elő, amikor nézzük a magyar és „nemmagyar” költők, írók kézzel, kalligrafikus stílusban „megírt” sorait. Mi ez egyáltalán: Interpretáció? Illusztráció? Gesztusfestészet? Vagy egy olyan akció, amelynek során életre kel, testet ölt az irodalom? Mindez egyszerre érvényes magyarázat, de emellett még tágabb a füveskönyvre vonatkozó értelmezés, mert beletartozik az irodalom, az emberi alkotás és az alkotói-gondolkodói magatartás szerepébe vetett hit, – a szövegekbe kapaszkodó alkotó számára és a mi számunkra is, ez minden, ami marad. Mire végigolvassuk az átírt-átélt „kifényesített” szövegeket, üzeneteket, mintha egy komplex erudíció gazdag örökségébe lépnénk, mintha általuk magunk is – a rajzolóval/íróval együtt részesévé válva e gondolatoknak – bölcsebbek és jobbak lehetnénk.
Ölveczky Gábor gyűjteményes kiállításán végig tudjuk követni a pálya ívét, az apokrifekkel, a szépírás gyakorlatokkal, a kézírás dicséretével. Az életmű tengelyében az írás áll, a művész egyedi kézjegye, ismertetőjele. Az írás, amely szinte rajz is lehetne. A tipográfia és a rajz kerül itt fedésbe, vagy legalább is metszéspontba. Az íráskép ugyanis egy különleges, kalligrafikus forma, amelynek rendezettsége, szabályosan sorakozó karakterei – mint annak idején a szedésnél az ólombetűk –, méretre szabott betűtípusa időnként lendületesen kitör kötések, hurkok és cirádák formájában.
A minuciózus aprólékosságot, a mindenre kiterjedő figyelmet és műgondot Ölveczky Gábor minden más munkáján is megfigyelhetjük. Az általa rendezett tárlatok, akár a Komáromi Kisgalériában, amelyet évtizedekig vezetett (csinált), vagy tárlatok másutt, tematikus, történeti kiállítások anyagai, kézzel rajzolt látványtérképei, tablói, katalógusok és kiadványtervek tanúskodnak erről az igényességről. S ugyanúgy minden munkáján, életmozzanatában tetten érhető a belső tűz, a szikra, amely az adott pillanatban hirtelen fellángolva borítja fel a rendezettség nyugalmát.
A rajz az életmű kibontakozásának forrása. Innen táplálkozik az íráskép, innen erednek a képi ötletek az alkalmazott munkákon, a tervezési feladatokon és plakátokon megjelenő motívumok köre, a plakátoké, amelyek külön korszakát és külön területét jelentik a gazdag életpályának. Ölveczky Gábor plakátjai a magyar plakátművészet „fénykorában” születtek, amelyhez a maga sajátosan rajzos karakterével csatlakozott. Rajzainak világa a szilárd stilizált forma, a határozott körvonal, a formákba zárt csattanóval.
Újra nézzük a „Füveskönyv” képpé varázsolt verseit, sorait. Megmaradt az írás, de egy eszköztelen, a hordozó anyag használatában is hangsúlyozottan keresetlen módon, a korábban használt egyéb jelek, megfejtendő motívumok és utalások nélkül, úgy, mintha gyors üzenet lenne, fontos üzenet: nem műtárgy, nem műalkotás. Egy papírfecnire feljegyzett sor, summa, összegzés. Testamentum. A maradóknak segédlet, a készülődőknek útravaló.
szöveg: Kövesdi Mónika
fotó: A Vértes Agorája
( A megnyitón elhangzottak szerkesztett változata.)
A tárlat május 10-ig, szerdától – vasárnapig 10:00-18:00 óráig tekinthető meg a tatabányai Tulipános Házban, Népház u. 7.)
