Horváth Judit Zoé, tavalyi Krajcsirovits-ösztöndíjas első önálló kiállításának címe A Tér mint élmény. A műveket szemlélve az alkotó célja az volt, hogy megvizsgálja, a különböző terek milyen nyomot hagynak az emberi lélekben, hogyan hatnak az érzéseinkre. Ezért az ösztöndíj elnyerése óta eltelt egy évben számos helyszínen járt, ellátogatott például a vajtai Zichy-kastélyba, a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre, a gánti erdőbe, a hatostelepi házakhoz és egy tatabányai átmeneti otthonba is – hogy a legfontosabbakat említsem. Ennek során arra a következtetésre jutott, hogy a tér multiszenzorális módon hat az emberekre, tehát nemcsak az által, amit az adott környezetben látunk, amit ott hallunk, vagy egyéb módon érzékelünk is. Bár sokszor nem tudatosul bennünk a „terek” hatása, ennek ellenére mégis komoly érzelmeket válthatnak ki bennünk.
Az ösztöndíjas alkotó fotográfiákat, fotókollázsokat, festményeket és installációkat készített, és állított össze a tárlatra. Nagy gonddal válogatta és rendezte a munkáit, úgy helyezte el a kiállítás „terében”, hogy azok erőteljes és szélsőséges, akár egymással ellentétes érzéseket generáljanak a tárlatlátogatóban. Számomra éppen ezért az alkotásokpolarizáló érzésekről (vagy érzelmekről) szólnak. Tehát az olyan erős, akár szélsőséges, akár egymással ellentétes érzésekről, melyek megoszthatják az embereket. Azonban nagyon fontos, hogy érzéseink ne megosszanak, hanem összekapcsoljanak minket. Azért is tartom fontosnak ezt a kiállítást, mert míg a benne megjelenített terek az általuk kiváltott érzések révén akár meg is oszthatnának bennünket, de maga a kiállítás egy olyan közös keretbe („élménybe”) foglalja őket, ami végül összekapcsol bennünket.
A kiállítás, a tér tehát közös élményként jelenik meg számunkra.
(Horváth Judit Zoé A Tér mint élmény, Népház Galéria)
szöveg: Almadi Sejla
fotó: Molnár Péter
