Horváth Judit Zoé, tavalyi Krajcsirovits-ösztöndíjas első önálló kiállításának címe A Tér mint élmény. A műveket szemlélve az alkotó célja az volt, hogy megvizsgálja, a különböző terek milyen nyomot hagynak az emberi lélekben, hogyan hatnak az érzéseinkre. Ezért az ösztöndíj elnyerése óta eltelt egy évben számos helyszínen járt, ellátogatott például a vajtai Zichy-kastélyba, a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre, a gánti erdőbe, a hatostelepi házakhoz és egy tatabányai átmeneti otthonba is – hogy a legfontosabbakat említsem. Ezek során arra a következtetésre jutott, hogy a tér multiszenzorális módon hat az emberekre, tehát nemcsak az által, amit az adott környezetben látunk, amit ott hallunk, vagy egyéb módon érzékelünk is. Bár sokszor nem tudatosul bennünk a „terek” hatása, ennek ellenére mégis komoly érzelmeket válthatnak ki bennünk.
Az ösztöndíjas alkotó fotográfiákat, fotókollázsokat, festményeket és installációkat készített, és állított össze a tárlatra. Nagy gonddal válogatta és rendezte a munkáit, úgy helyezte el a kiállítás „terében”, hogy azok vegyes, akár erőteljes és szélsőséges, akár egymással ellentétes érzéseket váltsanak ki a tárlatra látogatókban. Ezért számomra é az alkotások az ún. polarizáló érzésekről (vagy érzelmekről) szólnak. Tehát az olyan erős, akár szélsőséges, akár egymással ellentétes érzésekről, melyek megoszthatják az embereket. Azonban nagyon fontos, hogy érzéseink ne megosszanak, hanem összekapcsoljanak minket egyéneket és társadalmat is, melyben kiemelt szerepe van a kultúrának és annak ápolásának.
Ezt a célt szolgálja ez a tárlat is.
Azért is tartom kiválónak ezt a kiállítást, mert míg a megjelenített terek az általuk kiváltott érzések révén, akár meg is oszthatnának, de maga a kiállítás egy olyan közös keretbe („élménybe”) foglalja a tereket, ami végül összekapcsol bennünket.
A kiállítás, a tér tehát közös élményként jelenik meg számunkra.
(Horváth Judit Zoé A Tér mint élmény, Népház Galéria)
szöveg: Almadi Sejla
fotó: Molnár Péter, Horváth Judit Zoé
