Nehogy már bárki megmondja nekünk, hogy mi a művészet. Mi vagyunk a IM, az irányok mesterei, az esztétika új bekezdéseinek formálói. Vegyük észre, hogy Az IM a MI (mesterséges intelligencia) fordítottja, de sokkal több is annál. Ráadásul minket is jelöl, akik itten teremtik és fogyasztják a teret. Nem felelünk a régi formáknak, mert a régi formák, izmusok, textusok és egyéb lények szétesnek, ha rájuk nézünk. Mindenható migrénjük lesz, ha ránk néznek. Mi, az IM a kulturális képzeletet próbáljuk átalakítani, átszerelni, kaparni, fröcskölni, és a végletekig szétexponálni. A tudatunk, nemcsak emberi tudat, így együtt, mint például ezen a kiáltáson, ami nem kiállítás, hanem a posztmodern utáni sámán-tendencia kierősítése, univerzális ajtókat helyeztünk ki a térbe.
Bármelyik esztétikai ajtón lépnek be, saját traumáik ölébe esnek. Önök döntik el, mit kezdenek velük: belekényelmesednek -e az általuk felkínált térbe, vagy tesznek egy bátor lépést előre, legyen az kevély röhögés, pszichopata kiáltás vagy sűrű kifutás e képzőművészeti térből. Bár hiába futnak ki, azonnal egy másik képzőművészeti térbe esnek be. Mert minden képzőművészet. De nehogy már mi mondjuk meg bárkinek is, mi az a képzőművészet. Az Irányok Mesterei, ez a pszeudo-indusztriális közösség a valóság részdarabkáit definiálja újjá. Teremti. Új erőt ad neki. Új értelmet adunk neki. Az új értelem a IM, és annak tudathasadása is egyben. A vonalak bájos anarchisztikus törekvései. A satír univerzális magabiztossága. Egy nagy tudatgömbre elegánsan ráhajított kabát. Zakó. Bugyi. Kiterített rongyos háború.
Mi kapcsolódunk a hungarofuturizmus eszméjéhez is, bátran felvállaljuk a kulturális nacionalizmus dekonstruálását, mint világmegváltó, sőt univerzum-törő törekvést. Kapcsolódunk a Kárpátok újrateremtéséhez, és a Kárpátok ideális emberének kitenyésztéséhez. Ezáltal megkísértjük a poszthumánt, összerakjuk az új embert a régi bölcseletekből, drótokból, szögekből, elfelejtett vagy éppen kidobott algoritmusokból, amiket margóra tesznek az új cybertechnikai gépezetek, formátumok. Mert minden művészet, de minden szimulákrum is egyben: a másolat másolatának milliárdnyi hatványán. Éppen ezért vissza kell térnünk az archaikus önmagunkhoz, a Minden előtti érzéseinkhez. Ezt követeljük Önöktől is, a felelős befogadóktól! Ébredjenek! Kezdjék a másban való létezésüket, itt és most a Beteg Szamár Házában! Mert a Beteg Szamár, a mi totemünk! Ferde Megváltónk!
Sopotnik Zoltán
(Elhangzott a neszmélyi művésztanárok kiállításának /Irányok/ megnyitóján a Bánhidai Alkotó Házban)
