Ezer világ peremén – Nedves Péter Barnabás tárlata
Még a tárlat előtt jártunk látogatóban Nedves Péter Barnabásnál. Mindig nagyon izgalmas egy művésszel beszélgetni, ha beenged műtermébe, ahol művei születnek. A vizit apropója, hogy az alkotónak Ezer világ peremén címmel nyílt kiállítása az alsógallai a József Attila Művelődési Ház – Közösségi térben.
Egy személyes megjegyzéssel kezdem: Nedves Péter Barnabással hét évvel ezelőtt találkoztam először, munkáival akkor mutatkozott be a Bánhidai Alkotó Ház Betegszamár Galériájában. A visszafogottan viselkedő fiatalember bátorságáról tett tanúbizonyságot azzal, hogy egy teljesen különös világot álmodott papírra, vászonra. Több kiállításon is találkoztam vele és munkáival, ennek a folyamatos és egyre erőteljesebb festményeinek köszönhetően elnyerte a Krajcsirovits Henrik Városi Művészeti Ösztöndíjat, a Tatavölgyi Alkotók művészeti csoportjának vezetője lett, ma már művésztanárként dolgozik.
Emlékszem az első interjúra vele, amelyeket azóta sok beszélgetés követett: könnyeden beszél az általa ábrázolt pusztuló világokról is, mert ez is létünk része. A kis alkotóműhelyben katonás rendben sorakoztak a képek. A festőállványon az utolsó: Világok világának kapuja. Az ember fejében egy világ kavarog, s előtte a könyv, amely ismét egy más világot mutat és erre épül a külső világ: indák, alakok, széttöredezett puzzle-darabbal. A barna, a zöld színek uralkodnak, de kisugárzik a sárga és egy kis piros is. Péter Nedves nyolc színnel dolgozik, s ezeket keveri, úgy fogalmaz: „kupacokban” fest, gyorsan, egy ültő helyében készíti el az alkotásait, mert a jól előkészített vászonra pontosan kell felvinni a színeket, s játszani azokkal egy-egy radír, vagy más anyag segítségével.
Az új képei közül többel elkezdett kísérletezni: tagolta őket, leválasztott bizonyos részeket, s azokat különböző időben festette meg. Ezek még színvilágban is eltérnek a kép többi részétől, még izgalmasabbá téve a művet. Ezt mondja alkotásairól: „A képekre tekintve egy pusztuló világban találjuk magunkat ahol a poshadt vízből fák csonkjai, kiszikkadtra barnult fatörzsek, a víz mélyéből kinyúló szinte könyörgő, karóvá változott növények teszik nyomasztóvá a megjelenített környezetet. Vízben hánykolódó csónakok, fedélzetükön mezítelen emberek: sovány nők, szikár férfiak. Odúkban, szájig vízben emberfejek, fölöttük tán süllyedésre várók. Ágburokban nő és férfi, háttal egymásnak, körülöttük özönvíz. Az égig nyúló fák a kis angyalkák nyújtanak némi reményt, hogy van még kiút az emberiség számára.”
Van remény, van választás – mutatja a képein.
Régen járt művésztelepekre, de nem okozott örömöt a tájképfestés. Ma már szeret a természetben ülve tervezgetni, rajzolni, a természet inspirálja. Néha még a kerti munka közben is előkerül a rajzlap és a ceruza. Képeit mutatva meséli, kik, milyen módon hatottak rá. Fellehető egy villa, amelyet Salvador Dalí ihletett, vagy Man Ray hatalmas piros ajka, és Odd Nerdrum emberábrázolása. Mesterei között említi Győrfi Andrást, példaképeként Odd Nerdrumot. (Ezer világ peremén, József Attila Művelődési Ház, Alsógalla
Kép és szöveg: Gabi Sugár
