(ősi kínai bölcsesség)
Viszonylag ritka jelenség, hogy egy első éves képzőművészeti egyetemi hallgató máris kiállításhoz jut, márpedig ez történt Kerper Miettá-val, akinek a Bánhidai Alkotóház Beteg Szamár galériájában „Énrétegek” címmel megnyílt első önálló kiállítása. Még előtte áll a teljes egyetemi időszak, mesterek megtalálása, tapasztalatok megszerzése, technikák megtanulása és finomítása.
Ennek a folyamatnak része lesz a valódi ÉN-rétegek felfedezése, az egyre mélyülő önismeret, a saját hang és saját mondanivaló megtalálása. Szívesen párhuzamba állítanám a 10-15 évvel idősebb és tapasztaltabb Kerper Mietta alkotásait, amikor a technikai, filozófiai tapasztalat megszerzésével valóban mélyre tud merülni, behatolva azokba a bizonyos rétegekbe, ahol a titkok és felismerések találhatók meg. Most életkorához képest tiszteletre méltó bátorsággal keresi önmagát, próbálgatja az én-forma határait, játszik a torzulással, az árnyékolással, a körvonalak tágításával, elmosásával.
A fiatalokra általában jellemző ez a keresés, a játékosság, a technikák variálása, a kíváncsiság, a határok feszegetése. Ilyen értelemben Kerper Mietta is a kor gyermeke, de azon kevesek közé tartozik azonban, akik komoly munkát is hajlandók befektetni, akik nem állnak meg a kíváncsiságnál, hanem valódi válaszokat szeretnének. Ezek a válaszok azonban még nem tudnak megérkezni, mert túlságosan is a saját arcát figyeli, önmagát látja a külvilágban, azaz nem érzékeli azt a gazdagságot, amely körülveszi. Minden arc Miettáé, ahogy a Rembrandtot idéző boncasztalon heverő holttestet is Mietták veszik körül, Mietta verziók mindenhol. Ez a keresés most, ebben az életkorban megengedett, a megtaláláshoz az idő előrehaladtával majd kilép a valódi kapcsolódások világába, ahol a lényeg József Attilával megfogalmazva:
„Hiába fürösztöd önmagadban,
Csak másban moshatod meg arcodat.
Légy egy fűszálon a pici él.
S nagyobb leszel a világ tengelyénél.”
Kerper Mietta is azok közé tartozik, akik vágynak nagyobbnak lenni, akik elég merészek lesznek valódi tapasztalatokat szerezni az emberekről és a világról, akik belevetik magukat az emberi élet intimitásába, gazdagságába és sokszínűségébe. Így lehet majd az „énrétegeket” felfejteni, megmutatni, ahol a rétegek mindegyike egy öröm, fájdalom, siker, bukás, harc, boldogság emléke, lenyomata, egy ránc a homlokon, egy barázda, egy emlék és egy tapasztalat.
szöveg: Pápes Éva
fotó: Dallos István
Kerper Mietta a Magyar Képzőművészeti Egyetem Grafika Tanszékének elsőéves hallgatója. Egyetemi tanulmányai megkezdése előtt a Tatabányai Árpád Gimnáziumban tanult, a Bányász Képzőművész Körbe rajzolt. A tatabányai Kortárs Galéria 2025-ös Őszi Tárlatán Áttekintő című munkájával az első díjat és a Tatabánya Alkotó Művészeiért Közalapítványának különdíját nyerte el. Az egyetemen megrendezett Barcsay Jenő Tanulmányi Jutalom Pályázaton a díjazottak között volt, valamint a Ritmusgyakorlat 1. című metszetét kiállították a 65. Miskolci Grafikai Triennálén.
