Három kérdés Taizs Gergőnek
A legutóbbi közlésed az ÚjNautilus-ban az erős versszövegek címeivel egy különös matematikai feladványt is kínál az olvasónak, kiszámíthatóan szakaszolja a költeményt, amely mégis homogén egységet képez, s talán nem lövök mellé, ha egy kapcsolat érzelmi hullámzásait vélem felfedezni benne.
… A 309 nap valóban szerelmi líra, s mint olyan, szolgálhat akár matematikai feladványként is, amelyben azonban az egyetlen művelet éppen a kivonás. A vers szakaszolása az évszakoknak az óramutató járásával megegyező mozgását követi, két teljes és két csonka évszakot foglal magában. Az év – a naptáritól eltérően – a tavasszal zár és a nyárral nyit, ezzel a kronológiai soráthajlással egyfajta folytonosságot vagy iterációt feltételez: spirálba rendeződő ciklusok mint négydimenziós érzelmi hullámzás. Vagy egyszerűbben fogalmazva: a vers a szakítás(ok)ról és a felejtésre tett kísérlet(ek)ről szól. S ha a lírai én éppenséggel mindent kétszer mond, kétszer mond, mégsem mondja ugyanúgy. Ez talán a reményteli spirálélmény. A szöveg nyitósora egyébként kacsintás Fodor Ákos közismert kétsorosa felé, maga a szerkezetbe ágyazott gondolatiság pedig a Tavasz, nyár, ősz, tél… és tavasz című dél-koreai filmmel rezonál.
Ahogy közösségi oldaladon írod „ez (a vers) végül nem kerül bele a márciusban érkező, jelenleg Az éhes szellem munkacímet viselő kötetbe, amely a Liget Műhely Alapítvány gondozásában, e-book formában fog megjelenni.” Vajon miért nem? Az új anyag olyan szálon fut, melyre nem fűzhető fel? Akár így van, akár nem, az új kötetnek mi a szervező elve, milyen szempontok szerint rendszerezted a verseket?
…A készülő kötet – néhány szövegtől eltekintve – az elmúlt három év során, nagyjából 2022 óta megírt verseimből nyújt válogatást. Az anyag összeállítása többlépcsős folyamat volt, mely során egy-két írás lemorzsolódott. Semmiképp sem nevezném koncepciókötetnek, ugyanakkor a fejezetek önmagukban egységbe forrnak. Legalábbis ebben bízom. Az első fejezetben a kulturális, irodalmi és emberi kapcsolódási pontjaimból – a teljesség igénye nélkül – próbálok egyenes vonalat gyúrni, innen a címe is: Kötőjelek. A harmadik fejezet (Fejed felett a fény) belső utazásra vált jegyet, eljutunk valahonnan valahová, többek között itt olvashatók a magyar camino útvonaláról elhozott és megírt tapasztalásaim is. Társadalmi jelenségekre vagy akár problémákra – olykor szürreális vagy groteszk módon – reflektál a Galambot sétáltatni című negyedik egység. Igen, a második fejezetet most kihagytam. De az ötödiket is. Az éhes szellem munkacímről azonban elmondhatom, hogy a buddhizmusból ismert préták világához kapcsolódik, amennyiben beszélhetünk megismerés által vezérelt szellemi éhségről, amely egyenletben az éhség – unortodox módon – behelyettesíthető a jóllakottság reményével.
Adódik az a kérdés is, hogy az e-book megjelenés mennyire szándékos, vagy kényszer, köze van-e ahhoz, hogy érezhetően „otthonra találtál” a Liget Műhely-ben? Fiatal költőként, hogy látod a folyóiratközlés és könyvkiadás helyzetét? Leválthatják-e a digitális felületek a hagyományosan nyomtatott folyóiratokat, könyveket?
… Az én esetemben a szándék a szakmailag jól kontrollált megjelenésig terjedt csupán, ehhez a Liget remek keretet biztosított Üvegidő című kötetemnél is. A Liget Műhelyt költészeti értelemben alma maternek tekintem, sokat tanultam az évek óta tartó közös munka során. Az alapítvány és a szerkesztőség pár éve e-book formában jelenteti meg a kiadványait, ha jól tudom, a Szitakötő folyóirat az egyetlen print termékük. A különféle hordozóeszközök jelenlegi és jövőbeli szerepéről, horribile dictu létjogosultságáról megoszlanak a vélemények. Nem gondolom, hogy alá-fölé rendeltségi viszony áll fenn print és online között, vagy bármiféle abszolútum kimondható lenne ebben a kérdésben, habár a nyomtatott közlések presztízse manapság is még érezhetően nagyobb. A digitális felületek az információk elérésében hatékonyabbak lehetnek, de aki szeret olvasni, többségében talán még mindig úgy gondolja, hogy a könyvek fizikai paramétereiből fakadó élményt nem pótolhatják teljesen a digitális felületek. Nem hiszem tehát, hogy a nyomtatott folyóiratok és könyvek leváltandók vagy leválthatók lennének, az online tér ugyanakkor segíti az irodalom hozzáférhetőségét, demokratizálódását. Aggasztó azonban, hogy több nyomtatott folyóirat sajnos a megszűnés vagy a gyökeres átalakulás szélére sodródott a megfelelő támogatások hiányában.
Vers az új kötetből:
iránytalanság
ha lefekszem tegnap ébredek
semmi másról nem vallhatok
visszafelé írtam versemet
később majd biztosan kiderül
együtt miközben külön-külön
helyet cserél fent és lent
teremtés vagy végítélet jön
ki dönti el rendszerint
ádámból stilizált képmást formál
mikor évából oldalborda lesz
bárhol bármekkora a sorstáv
mert ha nincs eleje vége sincs
visszalógatom az almát a fára
testemen barnuló hiány nyílik
hitelmentes tartozás az ára
halandó közérzetem öröktől való
úszni szülőcsatornán felfele
torkom szakadtától már ha számít
talán soha meg sem született
visszacsattog a szó magába
a kezdet egyúttal végállomás
úgyszólván kimondatlan marad
az első és utolsó vallomást
hol is kezdhetném mégis
Taizs Gergő 1984-ben született Tatabányán. Verseit több irodalmi folyóirat közölte. Legutóbbi kötete: Visszhangok (2022).
A szerző fotóját Pápai Zoltán készítette
interjú: Czakler Márton
