Az „in memoriam” évek óta tartó kiállítás-sorozat Tatabányán, amely nagyban emeli a Kortárs Galéria művészi rangját az országban. A sorozat keretében most William Blake brit költőre, festőművészre, grafikusra, nyomdászra emlékeztek. (Külön köszönet az ötletgazda és kurátorKammerlohr-Kováts Lászlónak a rendkívül igényesválogatásért és a szervezésért.)
Miért éppen Blake? Erre szokták azt mondani, hogy „valami van a levegőben”, de nagyon van, mert szeptember 26-tóla Szépművészeti Múzeumban Budapesten megnyílik a Menny és Pokol házassága – William Blake és kortársai című kiállítás. Vagyis „az oroszok már a spájzban vannak” az örökzöld mondást idézve (fiatalabbak talán nem tudják: ez Sinkovits Imre mondata a Tizedes meg a többiek című filmből, 1965).
Blake megjelent a morfogenetikus mezőben, többen gondoltak rá, előhívták, dédelgették, előkerült mint az emlékezés alanya, célja, majd a ránk maradt alkotásokkal is. Ha azon töprengünk, hogy mi lehet a kapcsolat a ma és Blake között, sok minden eszünkbe juthat… Például az is, hogy a híres pre-romantikusnak is nevezett költő ugyanúgy századfordulós művész, hiszen a 18. században született és a 19-ben halt meg. Két korszakhoz tartozott, vagy egyikhez sem, mert túlságosan formabontó, a kortársai számára néha elfogadhatatlanul más volt, mint a többiek. Pre- mert előkészített sok olyasmit, amit csak később fogadott el a közízlés. Nem a saját korában vált igazán híressé, hanem az utódok rajongtak érte, mert olyan nemes elődöt láttak benne, akinek szemléletében már megjelent sok olyan elem, ami később vált korszakos stílussá.
Amiben kétségkívül jócskán meghaladta a korát, a viktoriánus merevséget, az a szabadsága, bátorsága és tántoríthatatlan meggyőződése volt az életről és a művészetről, ami mindig új utakra vezette. Nem véletlenül vált emblematikussá a Tigris című verse, amelyben éppen ezt a fajta hősies bátorságot és vad szabadságot énekli meg.
Oly sokrétű munkássága az emlékezőket is komoly kihívás elé állította, a ’sok’-ból találni valamit, ami méltón előhívja Blake szellemét, valóban nem egyszerű. E rövid írásban meg sem kísérlem az egész kiállítást részleteiben bemutatni, ellenben szívesen elidőznék a már említett ’tigris’ témánál, amely másokat is megfogott, hiszen 7 képnek vált ez a fő gondolati és képi elemévé. Pontosabban ifj Durkó Zsolt Tigrisek; Molnárné Östör Ágota Tigris, tigris; Pittmann Zsófia Tiger; Spitzer Fruzsina Kaleidomasina – hommage William Blake, Szamódy Zsolt Olaf Tiger Hill Garden Suzhou; Szamos Iván Tigris és Tongori Szilvia Tyger’s eye című alkotása is ebben találja meg Blake szellemét leginkább.
Ha csak ezt a hat alkotást vizsgálnánk, akkor is feltűnne a kiállítás szervező koncepció: a sokféleség a technikában és a megvalósításban. Durkó Zsolt print, vászon; Molnárné Östör Ágota égetett samot, Pittmann Zsófia hímzés-falvédő; Spitzer Fruzsina animáció; Szamódy Zsolt Olaf cianotipia-akvarell; Szamos Iván digitális rajz; és Tongori Szilvia a plakátformát választotta. Éppen ez a sokszínűség illik leginkább Blake-hez, hívja elő azt a folyton kereső, nyughatatlan szellemiséget, amely tiltakozóvá, keresővé, újítóvá és formabontóvá tette Blake-t.
Harcolt a hagyományos gondolkodás ellen, elvetette a dogmákat, a bemerevedett társadalmi szerepeknek fittyet hányva egy írástudatlan lányt vett feleségül, aki méltó társa lett az alkotásban is. Miltonnal és az egész korabeli filozófiával ellenkezve felvillantott egy másfajta univerzumot.
A kiállítás alkotásai – többek között az említett tigris-témájúak – próbálják megidézni ezt a különleges alkotót, aki a születő és terjedő ipari forradalom idején korának vadonjában harcolt egy szabad, önmegvalósító, sokoldalú és ihletett életért.
Az első díjat elnyert Gombos Lajos kép: William Blake szembesül Sir Isaac Newton napóra vázlatával, szellemesen mutatja meg Blake gondolkodásának a végtelenre táguló horizontját, amelyet Newton semmilyen képlete sem tudna beszabályozni. A második helyezett Kara György kép, az Isteni képmás is erőteljes hangsúlyt ad a kézben tartott világnak, felvillanva azt a sokrétű és gazdag szellemiséget, amely oly kiemelkedővé tette kortársai közül Blake-et.
Figyelemreméltó Hollai Krisztina: Ahánia című képe is, amelyben egyszerre tárja fel Blake jövőalkotó fantáziájának tágasságát, a mindent meglátó szemeit, amely akár szörnyeteggé is tehette őt a kortársak szemében… Kellett a távolság és az idő, hogy úgy láthassuk Blake-et, amilyen: a 18-19. századforduló kiemelkedő szellemi harcosaként, aki utat nyit a szabadságnak, a természetességnek, a sokrétűségnek egy kemény, keserű és szabályokkal megterhelt világban. (2025. szeptember 5 – október 10. Tatabánya, Kortárs Galéria, Vértes Agorája)
szöveg: Pápes Éva
fotó: Raáb Zoltán
