Vaderna József (Esztergom, 1951-Balatonfüred, 1995) Radnóti-díjas költő, újságíró, hosszú évekig Tatabányán élt és dolgozott. Megjelent verskötetei: Vakjátszma (1978), Anyám szemébe zárva (1990) Éjféli ige, válogatott versek (1992), Panaszország (1994).
Vaderna József Csontváry meditációi Úgy élek; vak túlérzékeny ujján a táj — látom, s mégse, immár örökre a panaszfal bejáratánál jár föl-le a kezem, se ki, se be, nem jut át a szín, megreked a gyarlóság, öröm, gúnyoros nevetés, nappalom az éjszakában él - fordítva álmodja a hiány Mi ez a lélekvándorlás fogam között az ébredést is megmosom egy fogkefével akár a baalbeki áldozati követ amíg vér serked a számban s köpni tudok Borotváltam s a Holt-tengerre láttam a csapban összekeveredett a szőr a habbal csikóhalak sereglettek át a vízen a kinyitott kést óvatosan végighúzom Jeruzsálem bazilikáin Tisztaságig a tiszta zarándokol Mária kútján kiterítve a vászon a nők a képekből merítenek vizet s míg kiszárad a forma, alak, döbbenet, fejükön, korsóban hordják el kezem, vállam, s a kitágult Názáretet Olajfák hegye - szőrehullott ecset festékillatú a táj, szikár erezet merevedik ki a levélen - lehull majd a csönd, elejt Megomló láva a színház körbefogja mellem, s kiéget — egy apró kulcslyuk-végtelenen újra önt a negatív enyészet - taormina végleg megreped A kertben fölfelé törekszik a fehér, halljátok, hogy szökik meg fejemből a szín, hétszer magasabban vándorol, talán Isten hajszála az anyag. szálkás, a szélben az őrület fellobog, s az ember nem más; hosszú rozsdásodás a kerítésen, vállamban lebegő gyökér, szívkihagyásos kapu a házon, levegő után kapkodó szél. medréért vizslató folyó - nincs húsvét, se karácsony, se halott, mégis megkondulok, megkondulok, míg mögöttem fásult fogaskerék, a haladás nyomatéka forog A vér legfaragatlanabb tönkje legyen a szó, robosztus ige - ahova lehajlik majd a fej, s elhagyja végelgyengülése
Csontváry Kosztka Tivadar | Parkrészlet
