„Látomás lesz létezéssé, s létezés lesz látomássá.
Semmi lesz valamivé, és valami lesz semmivé.”
Versidézet A vörös szoba álmából, Cao Hszüe-Csin 1791-92-ben megjelent művét a legjelentősebb klasszikus kínai regényként tartja számon az irodalomtörténet, ennek a százhúsz fejezetből álló könyvnek a címét választotta Kammerlohr-Kováts László mostani tárlatához. Ha körbenézünk a tatai vár toronyszobájában, és elmerülünk a képek sajátos, a művész munkáira jellemző vörös színekben, esetleg beleolvasunk a regény monumentális szövegébe, akkor nagyon is adekvátnak érezhetjük ezt a címválasztást.
A tatai alkotó a Magyar Képzőművészeti Egyetem Képgrafika szakán tanult, jelenleg absztrakt, geometrikus, figurális expresszív képeket fest, melyek periodikusan váltják egymást, de néha párhuzamosan is jelen vannak az eddigi életműben. Kammerlohr-Kováts László művészetszervező tevékenységet is folytat, Tatabányán A Vértes Agorájában működő, mára országos elismertséget szerzett Kortárs Galéria vezetője, emellett a Dadabánya Underground Művészeti Fesztivál ötletgazdája és szervezője, valamint a méltán népszerű, a fiatal képzőművészeknek bemutatkozási lehetőséget biztosító tatai Grotta tárlatok társszervezője.
Megfogalmazása szerint munkái középpontjában egy szellemi, transzcendens labirintus bejárása áll, miközben a materiális és transzcendens világok kapcsolódását, a világok közötti átlépés legnagyobb metaforáját a születést és halált, a belső fejlődés útját, az ezzel járó felemelkedést és megtisztulást kutatja. A festést nagyon személyes dolognak érzi, szoros összefüggésben külső- és belső életével, ezeket a folyamatokat próbálja rögzíteni képein, melyeket a lélek új és új rezonálását követve rendszeresen átfest és újra értelmez. Miközben megőrizte a grafika szeretetét, mert talán nem tudatosan, inkább ösztönösen, minden munkájában jelen vannak a vonalak.
„Lelkünk lakhely, ’házakra, szobákra’ emlékezve tanuljuk meg, miként ’lakozhatunk’ önmagunkban.” – olvashatjuk Gaston Bachelard-nál A tér poétikájá-ban és folytassuk is egy innen vett újabb idézettel : „Kérdésekből nincs hiány: hogyan válnak titkos szobák, eltűnt szobák a feledhetetlen múlt hajlékaivá? Hol és hogyan találja meg a nyugalom a maga kiváltságos helyzeteit? Bensőséges álmodozásaink révén miként telítődnek a kérészéletű menedékek és az alkalmi szállások olyan értékekkel, melyeknek semmilyen tárgyilagos alapja nincsen.” Az itt látható festmények, ezekre a kérdésekre keresik a választ.
Önmagunk valódi megismerésével kapaszkodhatunk fel az Égi városok semmibe nyúló létráin egy örökösnek hitt létezésbe, hogy fentről lássuk a Fekete városok gazdag utcai rajzolatát, a magunk mögött hagyott vonalak-téglalapok-négyzetek fényeit, melyek hideg és meleg sugárzásában másik dimenzióba helyezhetjük magunkat, hogy a végtelen tér igézetében újra meg újra koptassuk a felfelé igyekvő létrák lépcsőfokait. Kammerlohr-Kováts László munkásságában kiemelt szerepet kaptak a Madonna-ábrázolások: a misztikus sötétből fölsejlő kadmiumvörös Kis Madonna képek, valamint a vonalak gúzsába kötözött Madonna Dolorosá-k. A női test sajátos feltérképezésével egy másik világba lépünk, ahol a szent és profán találkozik, és egyre erősebben hallhatjuk az anya és a születendő gyermek fájdalmát. Közelebb léphetünk a szenvedés megfejthetetlen titkához, amely elvezethet minket a megváltás misztériumához. Újszerűnek és hosszas belső munka eredményének könyvelhetjük el a Csillagtérkép-eket, melyek szétfeszítették a korábbi alkotói fegyelmet. A különböző felülnézeti rétegződésekben a véletlenszerűnek ható színfoltokon, hajlékony vonalakkal megrajzolt eszközök száguldanak, lebegnek a kitapinthatatlan tér mérhetetlen mélységeiben.
Földényi F. László ezt írja A melankólia dicséreté-ben: „A világ állandóan borulékony viszonyok rendszere, a festészet is egyfajta létértelmezés: a valóság, és a világ a festészetben is zajlik, alakul, változik. A festészet gyakorlati tett, és a festészethez való viszonyulás, a befogadás is ugyanolyan – esztétikai szinten megvalósuló – élettechnika, mint bármilyen más tevékenység. A festés folyamata, a kész festmény és a befogadás, a világnak más-más szinten történő újrateremtése.”
Ne feledkezzünk el erről, miközben körbejárunk a tárlaton, mert Kammerlohr-Kovács László érzékeny festményeinek üzenetei új távlatokat nyitnak meg előttünk.
Kakuk Tamás
(Kammerlohr-Kováts László A vörös szoba álma, kurátor Kövesdi Mónika, Kuny Domokos Múzeum, Tata, megtekinthető a múzeum nyitvatartási idejében május 25-ig)
