5×5 Érem és grafika a Kortárs Galériában
Éremművészet, grafika – két olyan művészeti ágazat, két olyan műforma ez, amelynek jelenléte, művészeti jelentősége mintha egyre jobban háttérbe szorulna napjainkban. E jelenség mérlegelése kapcsán ítélhetjük fontosnak a tatabányai tárlatot, amelyen tíz alkotó: öt grafikus és öt éremművész alkotásait sorakoztatják fel a rendezők.
A késői középgeneráció, illetve az idősebb nemzedék ezen tagjainak komoly életmű áll a hátuk mögött, s esetenként ezeknek az életműveknek a jelenkori állapotába kaphatunk a legújabb munkák tanulmányozásával futó bepillantást. Mindezeken túl felhívhatjuk a figyelmet arra is, hogy a grafikai és az éremművészeti kifejezések szólamai, tartalmi és stilisztikai jellemzői harmonikusan kapcsolódnak egymáshoz, párbeszédet kezdeményeznek, válaszolgatnak egymásnak, s ezáltal meditatív árnyaltságú, bensőséges művészeti atmoszférát teremtenek.
A grafikai kollekciót áttekintve, a technikai megvalósítást mérlegelve a rajz, az egyedi rajz (tus, ezüstvessző, digitálisan fejlesztett rajz) dominanciáját jelölhetjük meg, de fel-feltűnnek hidegtű-kompozíciók és akvarellek is. E tárlat anyaga tehát akár azt is illusztrálhatja, hogy az alkalmazott sokszorosító technika mellett milyen változatos kifejezésekre, mondandó-közvetítésre, atmoszférateremtésre, hatáskeltésre alkalmazható az alkotó kéz nyomát közvetlenül vagy áttételesen hordozó és sugárzó, hol a foltok, hol a vonalak, hol mindkettő formai elem együttes kiaknázására alapozott munkák, és akkor még a színekről nem is beszéltünk. Ugyanez a változatosság élteti a stilisztikai és tematikai jellemzőket, amelyek kapcsán ezúttal érdekes módon a figuratív kifejezés uralkodó voltára hívhatjuk fel a figyelmet.
A modern magyar éremművészet ezen mozgalmas, újító kezdeményezésekben rendkívül gazdag jelenségvilágáról ad híradásokat az 5+5 tárlat szobrászainak kollekciója. Megfigyelhető ez a formai, a technikai jegyek változatosságában, és az ezzel összefüggő tartalmi vonatkozásokban is. Vagyis utalhatunk arra, hogy mind gyakrabban jelennek meg a szabályos korongtól eltérő, szabálytalan alakzatok, sok esetben a zárt éremtest áttörésére kerül sor, a bronz dominanciáját új, az érmészettől korábban idegen anyagok, esetenként talált tárgyak oldják, gyakran többféle matéria együttes felhasználásának lehetünk tanúi a munkák megformálása során, amelyeknek megmunkálási folyamata már nem a gipszbe vésés és az öntés kivitelezési eljárását követi, hanem egészen más, új technikai eljárásokat és fogásokat is megkövetel. Az érem gyakran plasztikává, szoborrá alakul. A korábbi kötött kompozíció rendjének, a motívumok szabályos rendszerének felbomlásával, a természetelvű ábrázolás konvencióinak elvetésével egyszersmind megjelenhet és teret hódíthat az éremművészet plasztikai közegében is az elvont, az elvonatkoztatott világ: a különböző izmusokkal leírható nonfiguratív kifejezés. Mindezekkel együtt emlékeztetnünk kell arra is, hogy a XX. századi, és különösen a század utolsó harmadában munkálkodott érmészek, és a jelenkori magyar éremművészetben aktív alkotók a világ éremművészeti élvonalát képviselő művészcsapat tagjai: e művészek a nemzetközi művészeti mezőnyben is sorra elismeréseket arató, a legjelentősebb teljesítményekkel fellépő, újító szellemiségű szobrászok.
Ha a a grafikai és érmészeti együttes műveinek kapcsolatairól, összefüggéseiről, e tatabányai tárlat egységéről kellene megjelölnünk jegyeket és konzekvenciákat, akkor a fanyar humorra, a groteszk szemléletre, a kritikus világlátásra, valamilyen keserédes, bizonytalanságokkal és kételyekkel fűszerezett, ambivalenciákkal terhelt életérzések kifejezésére, művekbe foglalt üzeneteire hivatkoznánk. Vagyis Eszik Alajos, Jónás Péter, Orr András, Sáros András Miklós, Szerényi Gábor grafikusművészek, Gáti Gábor, Szabó György, Széri-Varga Géza, ifj. Szlávics László és Szunyogh László szobrász-, illetve éremművészek alkotásai között korszerű, magas fokú technikai tökéllyel kivitelezett, hiteles mondandókat megfogalmazó, leleményes ihletettségű művek körében szemlélődhetünk.
Wehner Tibor
( A tárlat megnyitó szövegének rövidített, szerkesztett változata.)
fotó: Raáb Zoltán
A kiállítás 2024 december 31-ig tekinthető meg A Vértes Agorája Kortárs Galériájában
