Üres vagyok, olvasom a „Jó szerencsét” felirat egyik E betűjén, amit a szomszédos karakteren lévő hatalmas, sárga szmájli próbál ellenpontozni. Nem tudni pontosan, milyen okból festette fel szerzője a vallomásnak ható szavakat: segélykiáltás, figyelmeztetés, apatikus helyzetjelentés vagy sajátos geg. Bármi is az igazság, a valóság által diktált evidenciák megkerülésére remek alkalom egy művészeti fesztivál. Hiszen ki merné állítani, hogy az üresség nem épp annak lehetőségét és ígéretét hordozza magában, hogy valami történjen? A lerombolt lelkekben ugyanis még elszállításra vár megannyi törmelék, rom, ezzel szemben az üresség szinte hívogat, hogy kezdjünk vele valamit. Bármit. Íme, egy fehér lap, írj verset, fess, rajzolj, hajtogass. Legyél te a nagy bumm, teremts új világot magadból, szól a felhívás. És lőn.
Ahogy a „Jó szerencsét” felirat megkopott betűire színek, formák, gondolatok kerültek, ahogy az élet bekúszott a szivattyúk, rakodógépek és szállítószalagok közé, úgy a fehér vásznon hegyek emelkedtek, és három hold fénylett felettük az égbolton. A színpadi energiák fékezhetetlen sodrása csak a feleslegtől szabadított meg, amibe görcsösen kapaszkodtál, csak úgy megszokásból. És végül ott állsz te, meglepően önmagadként, egy estére önkézzel újrateremtve.
Az ötödik alkalommal megrendezett Dadabánya művészeti fesztivál a mosolygós arc, ami a hétköznapok ellenpontozása. Ha rád néz, ösztönösen visszamosolyogsz. Ebben áll a nagy titok.
