A Magyar Költészet Napját nagy költőnk, József Attila születésnapján, április 11-én ünnepeljük. Ezen a napon sokfelé rendeznek irodalmi előadóesteket, könyvbemutatókat, felolvasó esteket, hogy így tisztelegjenek a magyar líra előtt. A rendezvényeken klasszikus és kortárs költők versei egyaránt elhangzanak. A BAH39 kulturális bombázó egy helyi költő versével, aki már sajnos nincs közöttünk, emlékezik a jeles alkalomra. Avar Ferenc költő. A kifejezés eredeti és ősi értelmében költő, nem szerzett vagy adományozott jogon, hanem azért, mert annak született. Minden megnyilvánulásában ott a költészet angyala és démona. Egy korsó víz, amelyik hiányzik a tengerből. Egy napernyő a téli kertben, egy kútba ejtett kavics, egy megdörzsölt utcai lámpából előbukkanó szellem, gonoszkodó kobold, a harctalan nemzedék kaján szemlélője.“– írta róla a pályatárs Faludi Ádám. A Tatabánya Alkotó Művészeiért Közalapítvány 2017-ben posztumusz megjelentette Avar Ferenc (1946-1998) válogatott verseit, a címadó verset olvashatják. (A fotót Kovács Attila készítette.)
AVAR FERENC KASPAR HAUSER LEMOND A VERSÍRÁSRÓL Beszélni, járni egynapon kezdtem tanulni akkor el. „Lovas lennék”, mondtam tagoltan, s tűnődve vártam, mit felel a férfi erre. Azt nagyon szerettem volna, sejtse meg, a vonzó eszköz hiánya fojt, s szükségnek tartom: értsenek. Beszélni, járni egy napon, elég ez is. Ma már tudom.
