Nedves Péter Barnabás festményei a tatabányai József Attila Könyvtár galériájában láthatók, a Krajcsirovits-ösztöndíjas alkotó régi és új munkái is helyet kaptak a falakon. Aki az utóbbi években figyelemmel kísérte a megyei, a városi, esetenként a helyben megvalósuló országos tárlatokat, az tudja, hogy Nedves Péter Barnabás műveinek jelenléte állandósult a kiállításokon, de budapesti bemutatkozásra is lehetősége nyílt.
Ezeken a csoportos és egyéni tárlatokon meggyőződhettünk arról, hogy a fiatal művész az újonnan megszülető művekkel tovább bővítette sajátos és gazdag képi világát, amelyekkel megteremtette saját művészi univerzumát. A kiállítási térben erős hatású, színekben gazdag, nyugtalan festmények sorakoznak, a megjelenő tájak, figurák, történések olyan világból tudósítanak, ahol „még nem történtek meg dolgok”, de bármikor megtörténhetnek, hogy túl(jussunk) jón és rosszon. A festmények erőteréből nehéz szabadulni, elszakadni; sűrű erdőben bolyongunk, hogy a váratlanul előbukkanó tisztáson sejtelmes lények misztikus szertartásainak legyünk titkos megfigyelői, miközben bennünk bújkál a félelem, vajon mikor fedezik fel jelenlétünket. Az ábrázolt hősök akár idegen bolygó lakói is lehetnének, de inkább szorongásos embervilágunk súlyos árnyékú kivetülései.
Nedves Péter Barnabás Tatabányán él, Környén tanít, mesterei itthon Bánfi József és Rochlitz György voltak; felsőfokú tanulmányait a Nyugat-magyarországi Egyetemen folytatta, ahol képgrafika szakon szerzett diplomát és olyan művészektől tanulhatott, mint Nagy Gábor György, Butak András, Péter Ágnes, Losonczi Péter.
Sopotnik Zoltán költő Nedves Péter Barnabás festményeire reflektáló korábbi verséből (Archaikus satír-változatok az Úr kiengesztelésére) idézzük az egyik versszakot:
„Új istenek jelentek meg a környéken. Vagyis mindig
is itt voltak, csak nem vette észre őket senki. Csak a
szerzetes, aki a templom alatti kórházban segédkezik.
Állatokat gyógyít és embereket, mikor mire van szükség.
Néha összekeveri őket, hátha még újabb istenek születnek, de
nem sikerül neki, csak majdnem. De ez a majdnem is éppen elég,
ez a majdnem is elég drámai, ráadásul olyan színei vannak, hogy
az ég szakad bele. És a nyelv meg természetesen a mítosz, ami
azért elég nagy dolog. A mítoszon vágott lukakon születnek
ezek az istenek, ezt legalább tudhatja az egyszeri emberi is,
akinek nincs szeme mélyebbre menni, látni.”
Nedves Péter Barnabás a grafikától, metszetektől és nyomatoktól jutott el az olajfestés technikájáig, melyben a színekkel, a gyors ecsetvonásokkal megtalálta a számára egyelőre megfelelő kifejezési formát. „Beszélőek” a kiállított munkák címei, amelyek nem fedik le a képek üzenetet, azt magunknak kell megtalálni: Életünk meséje, Zátony, Hajótörött, Hamis próféta, Megtisztulás, Fohász a világ peremén. Segíthet az eligazodásban Földényi F. László megállapítása A melankólia dicséretéből: „A festés folyamata, a kész festmény és a befogadás, a világnak más-más szinten újrateremtése.” Szóval, ezt ne tévesszük szem elől, ha tehetjük.
(JAK Galéria, Tatabánya)
szöveg: Kakuk Tamás
fotó: Raáb Zoltán
