Test-képek a Kortárs Galériában

A Kortárs Galéria előző tárlatának (In memoriam Francis Bacon) folytatásaként is  tekinthetünk a Magyar Festők Társasága Test-képek most megnyílt kiállítására. A Bacon-életműre reflektáló alkotások tematikája értelemszerűen az emberi test volt, miután az angol festő művészetének meghatározó tárgya is a testkép (body image) volt. Ha a leckét felmondjuk: az emberi test ábrázolása a képzőművészetben évezredes hagyományokra tekint vissza.  Kronológiailag: az akt az első időkben az eszményi szépség ábrázolására törekedett, majd a bűn megjelenítésének hordozója volt, aztán a szexualitás kapott hangsúlyos reprezentációt,  manapság a női és férfi nemi szerepeket próbálja a maga bonyolultságában megfogalmazni.

A Magyar Festők Társaságának tematikus tárlatán absztrakt és figuratív ábrázolások sorakoznak a kiállítási tér falain, a színek hullámzó bőségével, geometriai ábrák sokaságával a festményeken, melyek értelmezéséhez hozzátartozik a vászonra felvitt festékek anyagszerűsége is. Muladi Brigitta megnyitójában elmondta: „A test-kép megragadásában kiállítók vezérfonala úgy tűnik, egy mentális képességekkel bíró, a szellemet, és a minden nyelvi meghatározás alól kihátráló lelket egyesítő, élő organizmusként működő, emberi test, ami itt szinte csak testfragmentumok formájában jelenik meg. A munkák nyelvi dekódolásában így természettudományok fogalmai között több fogódzóra lelünk. A korpusz a csontozat, a testszerkezet, az anyagi, biológiai, anatómiai testet írja le, ami metaforikusan átvezet a mitológia, a misztika, a vallás területére.”  

A művészettörténész többek között kitért arra is, hogy meglátása szerint: „A test megjelenése elképzelhetetlen az eredendő céljával összefüggő vágy, az erotika, és a szexualitás, és szépség, a valóságot korrigáló idealizálás felszínre jutása nélkül. A kiállításon azonban mintha az érzéki látás túl nyilvánvaló, sőt tabu volna, és a médiában is szakadatlanul népszerű gender-téma sem került a fókuszba. Így a tematika diverzitása ellenére igen egységes a tárlat, s ha korszakokon átívelő látás-és képtörténeti idővonalat húznánk a kiállításon, csupán három irányba ágazna el az grafikonunk. Jó néhány munka foglalkozik az általános közérzettel, a „társadalmi én” reflektív, kritikus hangú önvizsgálati folyamatok visszaadásával, aminek természetes velejárója a múltba néző, kissé szentimentális, verzó humoros, önironikus, és a groteszk portréalkotás. Egy meghatározható műcsoporton át eljuthatunk a torzóban fennmaradt prehisztorikus idoltól, a vallási szimbólumok birodalmába, majd a klinikai röntgenfelvételekig, és a hibrid, poszthumán testekig.” (A kiállítás november 15-ig tekinthető meg A Vértes Agorája Kortárs Galériájában)     

fb-share-icon