SOPOTNIK ZOLTÁN
A Új Forrás ez évi második száma erős Tomas Salamun-blokkal kezdődik és mutatja meg, illetve ki a szlovén líra foga fehérjét: verset olvashatunk magától a mestertől, majd Metar Kusár visszaemlékezésében, illetve Salamun, húgának írt levelében mélyedhetünk el. Aztán jön három Tomas S. ihlette/ fertőzte vers Ales Stegertől, Jure Detelától és Miklavz Komeljtől.
A szlovénektől Tóth Krisztina-verssel búcsúzunk, utána következnek a versrovat újabb szereplői: Lackfi János, Szentirmai Mária, Pintér Lajos és Csuday Csaba.
Ha már kellőképpen feltöltekeztünk metafizikából Perger Éva esszéjét és Uri Asaf naplójegyzeteit, Vukovári Panna Mizsur Dániel tanulmányait olvashatjuk.
A feszültséget később Zahucki Dorottya kritikájával fokozhatjuk, ami Wirth Imre Takács Zsuzsával készült beszélgetőkönyvét elemzi.
A lapszám szerkezeti egységére rátekintve a recenzió után következik a tulajdonképpeni prózarovat Balogh Saroltával, Belényesi Pállal és Kiss Péter Attilával.
A februári szám Diane Seuss különleges verseivel zárul.
A borítón és a lapzárókon Perger Éva fotói.
A friss Új Forrást Diane Seuss verseivel ajánljuk.
MAGAMTÓL
Ha olyan vagy, mint én, és meg akarod
ismerni az isteneket, kérni, kölcsönözni
vagy lopni kényszerülsz. A fülelés, ahogy
a csevej is – Emily Dickinsontól tanultam
e szót: elmeélező. Ne becsüld alá a direkt
tapasztalatot. A hangyák ismerik a talajt.
A szitakötők ismerik a levegőt. A szellem
összetákolható. Mindig készen kell állnod
tanulni és hogy nemtudáson érnek olyanok,
akik ezt ellened fordítják. Tömeg előtt fogsz
rosszul kiejteni szavakat. Ez elkerülhetetlen.
De verseid, minden hiányosságukkal együtt,
életbe vágó megfigyelések és sokfelé ágazó
felismerések eredményeként, a tieid lesznek.
fotó: Perger Éva (forrás: újforrás online)
